Ma végignéztem a kétszázötvenedik Showdert.
Már úgy értem, hogy a kétszázötvenediket csak, nem pedig, hogy egytől eddig. Most úgy tervezem, a kétezer-ötszázadikat is meg fogom nézni.
Ez ilyen stand up comedy, ha valaki nem tudná, miről beszélek. Vagy ők, hogy ők.

Legalábbis Kiss Ádámon (egyes kút, ötezer, más nem lesz?) látszott, hogy ő sztendápos, ülve igen szarul érezte magát. Nem is tudta, miről pöszél a kolléga, igaz, nem is volt érdekes. Bekapcsolódni így viszont nehéz arra, hogy mondjad, Ádámka. Verset azért írt és mondott, maximális tisztelettel, amit mindenki érzett is. Mást nem.

Volt a beharangozó. Nagyon jól sikerült, ezért levetítették legalább nyolcszor az adás kezdete után is. Néha kicsit variálták, aszerint, hogy már megy a só, vagy majd menni fog. Ezt igen sokáig nem tudta eldönteni senki, a szerkesztők sem. Nem is csodálom.

Így lett az Önök Szavazatai Alapján A Legjobb Vendég Csonka András Kiszel Tünde Meg Talán Még Valaki Akire Nem Emlékszem. Közben kimentem elszívni egy cigit, tehát lehet, hogy mások is lettek még a legjobbak, tőlük elnézést, hogy most nem kerülnek szóba.

Volt még sok vásári gagyi, például Baginacsa és Baginacsa párja, akik olyan karakterek arcpirítóan gyenge kivitelezésű paródiáit adták elő, mely karakterek eredetiben sem többek rossz viccnél. Vagy például a hónaljmirigyről elnevezett együttes, de ők szerencsére csak táncoltak.

Aztán Nagy Ferenc, aki remegő kézzel bekötötte az ünnepelt szájat, az egyetlent, amit nem volt ciki szólni hallani, meg Gesztesi, ja, Geszti.

Meg Hajós András bátorodó, aki egy negyven perces zongorázgatással meg énekelgetéssel ajándékozott meg nézőt és sóment egyaránt, a végén poénnal.

Még jó, hogy aki jól figyelt az első két beharangozó között, talán emlékezett rá, hogyan vakargatja a tökeit Sándor250, a farce jegyében.

Az ment. Mindent. 
Egy kis pinafasz meg szar, az mindig megment mindent. Csak ne röhögjetek.

Ez a szakma, gyerekek.