Balkan

 sokkal finomabb az a bor, amit hoztatok, mint amit én adtam inni neked. 

Elnézést.

 Itt most kihagyunk egy részt rögtön az elején, ami arról szólna, hogy milyen asztal, meg milyen kuka. Nem érdemes ezen rágódni, a világ változékony, hívhatjuk akár fejlődésnek is. Az asztalok változnak, ám az asztalság örök. Meg a kukaság.

Az alábbi dolgokat hajítom ki a kukába az asztalomról:

1945304_09215898514d88eb2359747836d69eb0_wm.jpg mely a miniszterelnököt ábrázolja hátul-felül nézetből, kezében a beszéddel. A képen leginkább a beszéd látszik, ezért is töltöttem le valami indexes cikkből, hátha ki lehet annyira nagyítani, hogy olvasható legyen a szöveg a papíron. Szellősen gépelt négy bekezdés, összesen vagy 15 sor fért el az ánégyes lapon, és tollal eszközölt javítások, jegyzetek is kivehetők rajta. Hát nem lehet. Mármint eléggé kinagyítani. Ki lehet találni, hogy mi a nyomtatott szöveg, vagy lehet rá emlékezni más előfordulásokból. De a kézzel írott rész kivehetetlen. Pedig igencsak érdekelt volna, mi a faszt firkálgatnak a miniszterelnökök a felszólalásukra, vagy mit firkál nekik más. Főleg a „Tisztelt Ház!” elé betoldott hiányjel és a fölé írott kézi jegyzet érdekelt volna.

De nem látszik, kuka.

Amikor_50_felett_duhajkodunk.wmv anyám rendszeresen küld nekem Fwd: Fw: Fw: satöbbi leveleket, hiába kértem, hogy ne. Később már csak azt kértem, legalább válogassa meg, mit küld át, megígérte, azóta újra megnyitom ezeket. Így mentettem az asztalra a videót, mivel a kurva winamp valami túlbonyolított frissítés sorozatos elutasítása következtében csak másodikra képes megnyitni a képet is a hanghoz. A médiapléjer eleve kilőtte magát, mert bizalmatlan egy olyan géppel szemben, ami szerinte jogkoszos, én meg nem fogom egy hülye vindózos alkalmazásnak elmagyarázni, mi a való világ. A VLC-t meg nem lehet (én nem tudom) beállítani alapértelmezett lejátszónak, pedig az a pirítóst is megdaloltatja, ha beleteszik. A gyakorlat tehát: a fájlt lementem és onnan megy a vlc-be, lássuk, mi ez. Aztán ott marad az asztalon az anyag, legközelebb csak egy ilyen helyzetben jön szóba. És már megint nem amiatt, hogy milyen aranyosan esnek el az 50+-os szereplők a gyerekjátékokon. Kuka.

j**o mappa az anonimitás kedvéért hívjuk J*zsinak. Sokszor nincs úrrá a nyálán beszéd közben. De ez a kisebbik baj, a beszédén se. Viszont aktív. Felhívat egy kollégával, hogy meg van beszélve a Józsival, hogy mi találkozzunk, ő átadja a ***val rögzített ***ket, mert csak én tudom be***talizálni oly*n ***ba, hogy jó legyen. Józsi mondta, velem is meg van beszélve, na akkor nekem mikor jó. De nekem nem jó, meg nem is értem, miről beszélnek, *p3-ba kell konvertálni néhány ***ás, vagy ki tudja milyen ***t, hát miért kellek ehhez én? Végül ***zsi átküldi, hogy megszerezte, le van töltve, csak nem ***dul, legyek ***es ***áljam már át. Hát p*rsze, semmi gond, *** digitalizálom is legott. Lementem, konvertálom. (***) Aztán itt marad ez is csúfoskodni a hülyeségben való részvételemen. Kuka*.

  Hiába, na, nem tudom nem észrevenni, hogy többedik napja tartja magát a hír: még az idén kitiltanák a kocsmákból a dohányzást. Ezek szerint nem elírás volt, ahogy legelőször rávágtam, nem is valamelyik VV Valaki rövidesen (például "Füstös Fitnesz") címmel megjelenő DVD-jének promója. Nem.

Bár ettől még lehet egy gigantikus kommunikációs elterelő hadművelet része, mely mondjuk egy még sokkal gigantikusabb kommunikációs elterelő hadműveletről hivatott elterelni a figyelmet, de ennek nem sok értelme lenne, az emberek már így sem értenek az egészből semmit.
Úgyhogy a legvalószínűbb, hogy igaz. Kitiltják.

Ez viszont érthető, hiszen a dohányfüst ártalmas, és nem csak arra nézve, aki beszívta és aztán kifújja, hanem arra is, aki pont ott van, ahova. Belehal. Simán mindenki belehal, ha valaki rágyújt. Ez tény, ezt mutatják a statisztikák. Persze csak azoknak, akik érthetetlen módon eddig még nem haltak meg.
Meg büdös is. Bár mondjuk dohánya válogatja. Szóval tüdőrák, légúti és érrendszeri megbetegedések, szív, gyomor, máj, lép, epe, fej, törzs, kéz, láb. És még büdös is. Meg füstöl.

Ki kell tiltani, mindenhonnan! Minden máshol be.

Valószínűleg a tábortűz legalább ennyire káros füstű, és igaz ugyan, hogy nem gyújtanak ilyet kocsmákban, se közintézményekben nagy gyakorisággal, azért elővigyázatosságból a tábortüzet is kitiltanám. Eleve mindenhonnan. Az is csak passzióból öl, semmi nemzetgazdasági- vagy közérdek, esetleg szórakoztató funkció, legalább annyi, mint a gyáraknál, vagy a racsing drájvereknél.

Mondjuk van még pár szervünk, ami eddig méltánytalanul kevés óvintézkedés címzettje volt. Nekem ezek közül a kedvencem az agy. (De szimpatikus még a szem és az orr is. Meg a fül.) Igazán tehetnénk ezekért is valamit.

Például tiltsuk ki a kocsmákból az italozókat is, mert azok hangosan mondanak agylágyító baromságokat, meg büdösek is. (Az ilyet egyébként az utcáról is nyugodtan kitilthatnánk, akár ivott, akár nem. Akár büdös, akár nem.) (Pontosabban mindenhonnan.) Aztán ott van az is, hogy még a legjobb csajok is elrondulnak, ha bebasznak. (A férfiaknak ilyen szempontból mindegy.) Legalább a nőknél tiltsuk be a bebaszást! Vagy ki. A kocsmába járjanak illatosan és józanul, otthon majd cigizhetnek meg tekilázhatnak öt bakardi hegyibe, ha akarnak, akkor már csak annak okoznak esztétikai armageddont, aki hazavitte őket szobára.

És vajon felfessük-e a járdákra lépésenként, hogy a járdára köpni tilos?

Fel hát.
És aki leköpi vagy mellé köp, azt úgy megbírságolja a hatóság, hogy egy hétig nem tud ülni.

És ha már utca, el tudok elképzelni olyan gazdit, aki örömmel majszolná el kedvence szarát attól tartva, hogy a tarkóján nehezedő bakancstalp tényleg belerúgja a fogazatát a padkába, amire rá lett tátva a szája a kutyaszarkommandósok által. És ezen képzelegni még olyankor is jól esik, ha esetleg sikerül nem belelépnem. Őket első alkalommal csak a szarmajszolás alternatívájaként kellene kitiltani. Ha megeszi, maradhat. Visszaesőket az etetés után mégis tarkón rúgni padkaharapás közben, és csak aztán kitiltani, vigasz ágon.

Satöbbi.

Kint kurva sokan lesznek, ha minden hülyét kitiltunk. Ki fog akkor cigarettát meg törvényeket gyártani?

Ma végignéztem a kétszázötvenedik Showdert.
Már úgy értem, hogy a kétszázötvenediket csak, nem pedig, hogy egytől eddig. Most úgy tervezem, a kétezer-ötszázadikat is meg fogom nézni.
Ez ilyen stand up comedy, ha valaki nem tudná, miről beszélek. Vagy ők, hogy ők.

Legalábbis Kiss Ádámon (egyes kút, ötezer, más nem lesz?) látszott, hogy ő sztendápos, ülve igen szarul érezte magát. Nem is tudta, miről pöszél a kolléga, igaz, nem is volt érdekes. Bekapcsolódni így viszont nehéz arra, hogy mondjad, Ádámka. Verset azért írt és mondott, maximális tisztelettel, amit mindenki érzett is. Mást nem.

Volt a beharangozó. Nagyon jól sikerült, ezért levetítették legalább nyolcszor az adás kezdete után is. Néha kicsit variálták, aszerint, hogy már megy a só, vagy majd menni fog. Ezt igen sokáig nem tudta eldönteni senki, a szerkesztők sem. Nem is csodálom.

Így lett az Önök Szavazatai Alapján A Legjobb Vendég Csonka András Kiszel Tünde Meg Talán Még Valaki Akire Nem Emlékszem. Közben kimentem elszívni egy cigit, tehát lehet, hogy mások is lettek még a legjobbak, tőlük elnézést, hogy most nem kerülnek szóba.

Volt még sok vásári gagyi, például Baginacsa és Baginacsa párja, akik olyan karakterek arcpirítóan gyenge kivitelezésű paródiáit adták elő, mely karakterek eredetiben sem többek rossz viccnél. Vagy például a hónaljmirigyről elnevezett együttes, de ők szerencsére csak táncoltak.

Aztán Nagy Ferenc, aki remegő kézzel bekötötte az ünnepelt szájat, az egyetlent, amit nem volt ciki szólni hallani, meg Gesztesi, ja, Geszti.

Meg Hajós András bátorodó, aki egy negyven perces zongorázgatással meg énekelgetéssel ajándékozott meg nézőt és sóment egyaránt, a végén poénnal.

Még jó, hogy aki jól figyelt az első két beharangozó között, talán emlékezett rá, hogyan vakargatja a tökeit Sándor250, a farce jegyében.

Az ment. Mindent. 
Egy kis pinafasz meg szar, az mindig megment mindent. Csak ne röhögjetek.

Ez a szakma, gyerekek. 

Kár, hogy nem én tanátam ki.
(Hanem a Blék.)

Kurvajó:

 Nem tudom, mikor fognak kikelni a pisztáciáim, amiket a polcra rakok. Ott gyarapodnak szépen, de inkább: sokasodnak. A feltörhetetlenek, amiket nem bírok kinyitni a fogammal, mint a többit, tehát gyűjtöm, elteszem későbbre, hátha.
Nem mintha a fogaim erősödésétől tartanék.

Nyilván mindenki találkozott már olyan pisztáciával, ami annak dacára zárva volt, hogy egy olyan zacskóból szórta ki, ami ennek ellenkezőjét ígérte. Nos, aki nem, annak javaslom, hogy ne is merüljön ebbe bele, nem érdekes. A zacskós pisztácia valami olyan dolog, ami csak egyeseknek érdekes, és közéjük tartozni nemhogy veszélyes, de egyenesen ellenjavallt, már csak az olyan furcsa gondolatok miatt is, ami csak a zacskós pisztáciát nyitóknak juthat eszébe: bármi legyen is az az osztriga, szárazon is jó kell legyen.
Naugye.

Aki igen, annak nem.

Annak azt kell mondjam: nincs mit tenni.

Magától ugyan vélhetően nem fog kikelni egy sem, de az idő nekünk dolgozik. 

Hátha

Geci dolog: a képgalériák utolsó képe helyett bráner.

Index sale.
Vagy elakadt?

adver

---

"Aki sokat markol, keveset fog" számolni.

Ha megállok az utolsó előtti képnél, faszagyereknek érzem magam, mert kivédtem az rám leselkedő hirdető utolsó képhelyre tett szarát. De mélyen belül aggaszt, hátha most mégse.  Hátha mégis kép. Basztat.
Ha rányomok, mindig vesztek.

Az index-galériák végén sose érezhetem magam faszagyereknek. Ez a lényeg.

Pedig szórakozni kattintok oda.

Ha legalább tudnák használni ezt a felületet azok, akik fizetnek érte - remélem, nem keveset.
De nem: béna izékkel próbálkoznak, amikről még akkor is azonnal ikszel a látogató, ha fel sem fogja, hogy reklámot néz.
 

Ők nem nyernek egy fogyasztót. Én meg vesztem a galériakattintás önfeledtségét.

Méri valaki, hogy a galériákban hányan állnak meg a lapozással az utolsó kép előtt?

Ez rágyújtott, ez elszívta, ez belekúrta a csikket a kukába, mit érdekli őt, nem az ő kukája, ez nézte, hogy ég, ahogy elment mellette, ez is nézte, hogy ég, ahogy elment mellette, ez is nézte, hogy ég, ahogy elment mellette, ez is nézte, hogy ég, ahogy elment mellette, ez is nézte, hogy ég, ahogy elment mellette, ez is nézte, hogy ég, ahogy elment mellette, ez is nézte, hogy ég, ahogy elment mellette, ez is nézte, hogy ég, ahogy elment mellette, ez is nézte, hogy ég, ahogy elment mellette, ez is nézte, hogy ég, ahogy elment mellette, ez a nő meg kirohant egy vedér vízzel, azt' elrontotta a játékukat.

Ki a paraszt? (4 pont)

Megvételre kínál a rendőrség egy fotót, melyen a mi autónk szerepel. Állítólag Ceglédnél készítették karácsony táján. Még azt is ráírták, milyen sebességgel haladtunk. Gondolom, büszkék rá, hogy mégsem mozdult be a kép.
Legalábbis nem nagyon.

Én mondjuk minimum az aljából vágtam volna egy keveset. Legalább addig, hogy a záróvonal a sarokba fusson ki. De egyébként se túl jó felvétel: az egész dől balra, a jobb felső sarokban beégett az ég, a főtéma középen túl kicsi és hangsúlytalan, nem beszélve arról, hogy a kép ötödét kitakarja a jobbról belógó zöld tárgy.

Jó, erről az autóról én se tudok sokkal jobb képet csinálni, viszont az a minimum, hogy ha fotózgatni akarom, lemosom előtte.

Hát igen, ha nem a téli latyakban kísérleteznének járműfotózással, talán a lelkes rendőrök is több elismerést, pozitív visszajelzést söpörhetnének be. Persze valamit a komponálásról, meg némi alapvető fotográfiai ismeretet akkor is magukba kellene szopniuk valahonnan, viszont legalább a téma hálás lenne.
Ha a modell nem is.

Így tehát ez nem túl erős próbálkozás, de a gyermekien magabiztos - már-már akaratos - fellépés és a pimaszságba hajló önérzetes árazás mosolyt csal az arcomra.

Nos, én bíztatom a rendőröket. Próbálkozzanak és tanuljanak a saját hibáikból!
Kellő kitartással, sok gyakorlással még lehet belőlük valami. Vagy valami más.

Bátorításként én ezt a képet most megvásárolom.
Alku nélkül, az ajánlott 45000 forintért.

És most gyerünk kispajtások, ki az útra!
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

 A Béka meg a Lúd

A Béka meg a Lúd a piac mellett találkoztak. A Lúd a lúdárus lúdja volt, de elszökött, a Béka meg kijött a patakból körülnézni, így futottak össze. Első látásra szimpatikusak voltak egymásnak, azonnal össze is barátkoztak. Mondjuk, nehezítette a barátkozást, hogy a Béka csak békául tudott, a Lúd meg csak lúdul, de a szimpátia erős volt, hát barátok lettek. Szép nyári nap volt, olyan kiránduló idő, úgyhogy elindultak a patak felé. Ekkor – a nyelvi nehézségek után – újabb probléma került a felszínre, a Béka ugyanis akármennyire is nagyokat ugrott, a Lúd meg bármennyire is kicsiket lépett, nem tudtak ugyanolyan sebességgel haladni. A Lúd sokkal-sokkal gyorsabb volt. Sokkal előbb is ért oda a patakhoz, mint a Béka. De sebaj, várt rá türelmesen. Amikor a Béka megérkezett, mivel végig rohant, rettenetesen fáradt volt, úgyhogy azonnal el is aludt. A Lúd ült a patak partján a Béka mellett és várta, hogy felébredjen, addig nézte a vizet, meg a parton a különböző növényeket. Csakhogy a Béka igen sokat aludt, úgyhogy mire végre nagy nehezen ébredezni meg pislogni kezdett, addigra a Lúd álmosodott el a sok nézelődésben, úgyhogy most ő aludt el. A Béka felébredt, nyújtózkodott, majd, mivel látta, hogy a Lúd elaludt, ült szépen mellette és nézegette a partmenti növényeket, meg a vizet, és várta, hogy a Lúd felébredjen a szunyókálásból. A Lúd szépeket álmodott, a Béka meg hagyta, hogy a gondolatai kedvükre kalandozzanak mindenféle vidám témák felé. Mire aztán a Lúd felébredt, a sok gondolkodásban meg nézelődésben a Béka egy kicsit elpilledt, úgyhogy meg se tudta várni, hogy a Lúd egy rendeset ásítson, hanem csendben elszunyókált. A Lúd megint ébren ücsörgött a parton, a Béka meg békésen szuszogott mellette. Most a Béka álmodott és a Lúd mélázott mosolyogva. Ezt így csinálták, egymás álmát vigyázva vártak, felváltva aludtak és gondolkoztak elég hosszú ideig, talán még most is ezt csinálnák, ha közben nem történik az, ami történt.

Az történt ugyanis, hogy a piacon a lúdárus is elgondolkodott és arra jutott, hogy nem jó az úgy, hogy ő eladja a ludakat. Hiszen nagyon szereti őket, ha meg eladja, már nem találkozhat velük többet. Ezért úgy döntött, hogy felhagy a lúdárulással, inkább valami mással keresi majd a kenyerét a továbbiakban. Elmondta a ludaknak a döntést (ő persze igen jól tudott lúdul, minthogy elég régóta volt már lúdárus), meg azt, hogy most hazamennek a piacról, és innentől otthon a ludak biztonságban lesznek. Kapnak enni, inni, kialmolja őket, ha kell, meg majd nagyokat sétálnak, sőt, kirándulnak, de el nem ad közülük egyet sem a jövőben, és más módon sem esik bántódásuk, mert ő vigyáz rájuk. A ludak persze nagyon örültek, és már indultak volna is haza a farmra, amikor a gazda észrevette, hogy egy lúd bizony hiányzik. És hát azonnal sejtette is, hogy az azért szökött el, mert nem akarta, hogy valaki megvegye. Ismerte jól, ez volt a leggondolkodósabb lúdja. Mindenképpen tudatni akarta vele, hogy megváltozott a helyzet, és most már nyugodtan hazajöhet. Úgyhogy megkérte a legöregebb és egyben legokosabb lúdját, menjen és keresse meg az elcsatangolt társát, és mondja el neki az örömhírt. Az öreg lúd – mivel okos volt és tapasztalt – hamar a patak felé vette az irányt, tudta ugyanis, hogy az elszökött lúd nagyon szeret a vízparton ücsörögve tanakodni meg mélázni. Rájuk is talált nemsokára. A Béka már ébredezett soron következő bóbiskolásából, a Lúd meg le-lecsukódó szemmel bambult a vízbe. A vendég érkezésére azonban kicsit összeszedték magukat és próbáltak éberen figyelni. Az öreg lúd elmondta nekik a gazdánál beállt kedvező fordulatot. A hírt a Lúd örömmel fogadta, a Béka egy szót sem értett az egészből (mert, ugye, lúdul volt), de látta, hogy a barátja örül, úgyhogy ő is mosolygott. A Lúd – örömmel, hogy hazamehet és otthon ilyen rendes gazdi várja – elkezdett készülődni az útra. A Béka is szedelőzködött, és eközben azt mondta a Lúdnak, hogy ő igencsak nagyon, sőt elmondhatatlanul boldog ettől a barátságtól, remekül érzi most magát. És csillogó szemmel mosolygott. Aztán azt is mondta még, hogy ugyanakkor már szívesen visszamenne a patakba, mert kezd igencsak kiszáradni a bőre. Reméli, nem haragszik meg a Lúd, de ő mégiscsak egy béka, nem lehet egész nap szárazon. Ráadásul a patakban van a többi béka, akik már várják, ilyen sokáig nem szokott távol lenni. A Lúd egy szót sem értett ebből (mivel békául volt), de látta, hogy a Béka boldogan mosolyog, úgyhogy ő is örült. Megölelték egymást, a Lúd elindult haza, a Béka meg beugrott a patakba. Azóta a Lúd és a Béka is egy kicsit gazdagabb, hiszen mindkettőnek van egy barátja, a Lúdnak a Béka, a Békának a Lúd, akire mindig jószívvel gondolhat.

(Nehezen lehetne szürkeárnyalatosabban megfogalmazni, miért gusztustalan ez az évszázad. Még ha saját csörgedező nyálunk kárára vág is ki mirigyet belőlünk a Hivatal. Gratulálnunk kell. )

 
Mindenkinek minden szava igaz. A kép a stúdióé.

"A szólásszabadság jó. A szabad ember jó. A szabad ember szól. Mindenki szabad. A buta ember szól. A buta ember buta. Mindenki szabad. Mindenki szól. Hallgatni szabad. Hallgatni jó. Hallgatni kevés. Gondolkodni jó. Mindenki szabad. Mindenki szól. Sok a buta. Szól a buta. Kevés a szó. A buta szabadság a jó."

/ismeretlen költő verse/

Hol sötétség van, ott sötétség van.

 Úgy érzem, nekem ma sokkal fejlettebb a jobbágy féltekém.

Azt mondta a rádió, hogy holnap mínusz négy plusz egy fok lesz.
Nem értem, minek bonyolítani, azokra nem gondolnak, akik nem voltak jók matekból?
Mínusz három az, nem kell cifrázni.

Legközelebb majd a közlekedési hírekben a "dugó van a Blahánál" helyett bemondják, hogy a született Reindl Ludovika téren az erdélyi fejedelem út felől 

, ahol t kisebb-egyenlő...   stb??

         Na,

 Figyel bazmeg.

Belvárosi elhagyott. Mennyi ilyen lehet? Vagy mennyiért? Izé. Mióta? Hol? Azonnal! Harmincöt éve? Vagy? Több?

Mi lenne, ha a folyónál szóelőfordulást lekontrolháznánk a minden mozgatórugójaként ismert ökörség jegyében folyó nyál-ra? (Vagy kontrolizé, keres és csere.)

Semmi. Tökmindegy.

Például:

SZARVASOK A FOLYÓ NYÁL felnőtt rövidujjú póló.

Amiben a szarvasok is érdekes gyök.
Meg mondjuk az is érdekes, hogy mennyire felelősségteljes egy ilyen felnőtt. Póló. Hehe, persze.

Hasonló, bár ugyanilyen a:

FEHÉR TIGRIS A FOLYÓ NYÁL felnőtt és gyermek rövidujjú póló.

(Ennyire szar weboldalt...)

Ahol szembeötlő a nyál furcsasága.
Ennyi lenne a nyál? Egy tigris? Fehér tigris?
A póló életgörbéje úgyszintén, de újra, tehát már nem érdekes. Bár az, hogy felnőtt és gyermek ugyanakkor, azért irigylésre méltó--)

És ha már Mici Mackó:

Micimackó a folyó nyál-kirakó

Ó. Hova? Rakja ki?
Kamaszok a járdára szokták, rohaggyanak meg-

És végül persze, hogy: 

Lenn a folyó nyál egy csónakban egy lány,
Bőrét fényesre csókolja tűz napsugár,
Szél bontja ki haját, mely oly selymes, nyál,
És a víz tükröt tart, abban nézi önmagát.

Bíborfény ül arcán, hínárból gyöngy karján,
Díszfodor díszítés ruhája alján.
Ünnepre öltözve szivárnyál köntösbe
Ott áll és valakire nyál.

Lenn a folyó nyál az a lány reám vár,
És a csónakja ring egy örömnap hajnanyál.
Á-á-á...

Bíborfény ül arcán, hínárból gyöngy karnyál...
...És a csónakja ring egy örömnap nyálajnalán.
Nyá-nyá-nyá...

Lenn a folyó nyál az a lány reám nyál,
És a csónakja nyál egy örömnap hajnanyál.

 Dani barátommal beszélgettem tegnap telefonon. Többek között a nőjéről, a párkapcsolatáról, érintőlegesen. A szex is szóba jött, persze, hát hogy milyen, jól megvannak-e.

Kérdeztem, hogy: Anál?
Erre azt mondta, hogy: Szeretem, de néha fáj egy kicsit.

 Részleteket közlök a készülő (...) című (...) ből.

  Egyszer v (...) egy (...). Több (...) is megpróbálták a nagy (...), de igazán sosem sik (...), pedig (...) legnagyobb (...) volt (...). Egyszer (...) olt, hol (...) a (...) y, és így végül egyszer sem (...) . A nagy (...) a legnagyob (...), persze rengeteget (...) , és (...) , a (...) a t(...) , (...) , és remek (...) minden (...) . Volt (...) a (...) , melyben az (...) magától elmosogatott. Ki (...) , akik olyan (...) és tündériek voltak, (...) csilin (...) annyira (...), (...) rendszerint nekilovagoltak a várfalnak.

Bamba (...) , akik nem (...) , de (...) is (...), (...) sem (...) , mindenkinek csak (...). Még (...) is meg (...) be (...) a hideg szeptemberi éjszakán  (...) (...) (...) , más kérdés, hogy (...), hogy (...) . Szó vo (...) e (...) kben a (...) furcsa (...), amik (...), sőt, (...) is (...), csak (...), hullott a tollukból a föld, (...) a víz, de a föld (...) , a víz (...) , úgyhogy az emberek nem bánták, (...)t. Mi (...) r (...), az emberek előbújtak (...) és (...). Ara (...) hí (...) ták ezeket (...) , amik (...) és boldogságot (...), amerre csak (...) . Szóval sok (...) és (...) (...) szóltak a (...) , mind gyönyörű volt, (...) imádták, (...) szerették (...), mindenki boldog volt. Csak (...), amikor a l (...) szerettek volna egy jót (...), akkor érezték, hogy ők se (...), mi hogy is vol (...) . A (...) vették fel (...) kor, amiben még az (...) (...) hét (...) végén (...) szőrszál, sőt (...) mindig r (...) pajkos (...) is remekül (...), ám (...) még így is keveset (...).

Ezért egy (...) (...) on ((...)) 

egy: nem veszünk babakocsit, majd kapunk valakitől
kettő: kaptunk, nem fért be a liftbe
három: kaptunk mástól, befért a liftbe, de nem jó nulla évesnek, mózes csak kendácsolva applikálható, bele való nem létezik
négy: vettünk babakocsit, idegtépő macerával ugyan, épphogy, és csak nekem sikerült, de befért a liftbe, jó volt nulla évesnek, viszont amennyire faszának tűnt a neten, annyira volt trágya a valóságban
öt: visszavittük, vettünk másikat, a leírása szerint keskenyebb, rövidebb, és a valóságban is faszán néz ki
hat: tegnap rossz volt a lift, két emelet között állt valahol
hét: a babakocsit a szobában próbálgattuk, elsőre igen büdös műanyag szaga volt, de az egy nap alatt elillant, egyébként meg nagyon kezes, délceg jármű, mindannyian igen megszerettük
nyolc: ma már jó a lift, jöhet a próba, a babakocsi nem fér ki az ajtón, csak ha kinyitom a lecsavarozott szárnyát is, viszont hasonlóan hangulatromboló kurvaanyázások és térdbeverések között fér csak be a liftbe, mint az előző, kicsit talán nehezebben.

Holnap jelentkezem.

kilenc: visszavittük a babakocsit, a táskát és az esővédőt
tíz: vettünk helyette babakocsit, táska nem volt hozzá való, esővédő meg van a kocsihoz
tizenegy: végül másfélszer annyiba került a gép, mint az első, de kifér az ajtón, befér a liftbe és fasza
tizenkettő: boldogok vagyunk, ma kipróbáljuk
végtelen: az esővédő nem volt benne a csomagban, hétfőn újra megyek

 Mi a faszt nézel? Kis nyikhaj pöcs! Ez itt egy kurvanagy Ház!

Mit nézel? Kattincsál bazmeg! Vaku nem kell, süt a nap! Na? Nyomjad! Nyomjad már! Nekem dolgoznom kell! Tudod, mi az?! Ez itt egy KurvaKoszos Ház! Meg kell pucolni! KurvaNagy KurvaKoszos KurvaHáz! A kocsmában hülyelajos vagyok, igaz? Te nem tudod, de úgy hívnak. Függő Lajcsi. Meg Inga Lali. Meg otthon az asszony ha  iszik, és aztán alámbújuk, hogy lógasd be magad. Te meg ott bandzsítasz bele a hülye fejeddel a százezer forintos kijelződbe bazmeg. Azt hiszed, fasza gyerek vagy, mi? Kijelez neked engem, bazmeg?

MEGTARTOM A KIBASZOTT HÁZAT KISUJJAL! LÁTOD??!?

 
És tényleg!
 (Bár lábbal rásegít.)

 Ez kurvajó, vagy csak most tűnik annak, de valószínűbb, hogy nem, hanem de.

Küldöm mindenkinek.

Aky

Szeretientek?

Jön a tél, most értettem meg: a gázszámla = szopás. De milyen?
Rejtettüzenet-értelmezés.

 Már korábban sem tudtam nem észrevenni, hogy a Fővárosi Gázművek honlapjának webcíme alkotóinak finoman cizellált szarkazmusáról vall. Bár kétségtelen, remekül működik a poén, de azért az üzenet lakossági fogyasztói szempontból legalábbis karcos.

Anno egy telefonbeszélgetés alkalmával csillantották meg a fogaik fehérjét, amikor is az ügyintéző hölgy maga helyett ajánlotta, mármint, hogy hova látogassak el inkább. Lediktálta, ekezet nelkul.

Ő nem gondolta úgy, hogy viccel.

Nem álltam meg röhögés nélkül akkor sem, de mivel merev elutasításként egy összeszorított fogak között kipréselt "tessék?" volt kitörő vidámságom fogadtatása, azt hittem, rosszul hallottam, úgyhogy hamar visszavonultam inkább, behúzva fülem-farkam, nehogy kiderüljön, hogy élvezem.

Ma azonban biztossá vált! Levelet írtak nekem megint, valami számla, de ez nem érdekes. Viszont a borítékra finom(?) utalásként rányomtatták a wéwéwéjüket:
 

www.fogaz.hu

Hát jól értettem!

Értem én! Haha!

Fáj, de jó!

 "Jó napot kívánok, szoptatáshoz..."

- itt tartottam, a gyógyszertáros nő megrezzent, hátrébb húzta a fejét, körzővel rajzolt szemöldökei - ha lehet - még feljebb ugrottak az amúgy szűkös homlokán. Mennydörgéstől rettegő harci kutyaként meredt rám

"... keresek bimbóvédőt."

Kész. Kész volt teljesen. Forgott a szeme, az ájulás kerülgette. Ez az a fajta nő, aki azon is elképed, ha egy faszi egyáltalán bemegy a gyógyszertárba. Nyilván biztos benne, hogy az ilyen alak végletekig romlott, perverz, de minimum buzi. És ha nemcsak bement, de ráadásul nem átall szopást meg bimbót szóba hozni az eladótérben, az, na azt már nem hiszi el. Azt már nem. Olyan nincs. Reméli, ő sose.

Én meg ott álltam, és éreztem, hogy félelmetes vagyok neki.

Elhatároztam, hogy megveszem tőle a bimbóvédőt.

Ezek után rátértem, van-e valami javaslata, mivel kéne kezelni, milyen krémet, esetleg mást ajánl. Döbbenten rám meredt, és mint aki már nem bízik, de azért mégis megpróbálja, hátha csak egy rossz álom az egész, rákérdezett:

"Mihez kell?"