Máma a karácsonyfának használt fenyőket ki kell dobni. Január hatodika lévén. Ugyanazon vallási szokás alapján, ami miatt ezeket a fadarabokat eddig a szobátokban tartottátok, teliaggatva műanyagokkal. A fának tökmindegy, de nektek jobb, ha megszabadultok tőle, mert egyrészt kezd anakronisztikusan viselkedni a mindennapok életterében ez a bot, ami alatt alig két hete szintén fára visszavezethető papírokat szaggattatok le úgyszintén nem famentes papírdobozokról, közben kellően örülve a benne lelt csodás, jól eltalált ajándéknak, másrészt hullik a levele. És ha már ki kell dobni (=jó lenne már kidobni), legalább legyen stílusa a szakításnak.
Legalább ennek, ha a fának se volt, meg az egésznek, úgy, ahogy van.
Viszont a száradásnak indult tűlevelű fa igen tűzveszélyes. Ha többen dobják ki egyszerre (márpedig erre bíztatok én is mindenkit), akkor meg igen-igen tűzveszélyes. Tehát vizezzétek be. Keresztül-kasul. Víz. Kereszt.
De le is lehet huggyozni.
Ha szartok rá, akkor viszont lehetőség nyílik egy jókora, spontán kialakuló tűzvészre. Elég egy csikk. Lángolna minden utca, a falakat korom lepné be, látni a füsttől nem lehetne, büdös volna, és mérgező, de egyúttal a füst, de főleg a tűz fertőtlenítene. Sokan meghalnának, és nem feltétlenül csak a rosszak. Pusztulnának a javak, sírnánk, bújnánk, menekülnénk, bánnánk már mindent.
És akkor most tegye föl a kezét, aki. Mindenki: milyen ajándékotokat dobnátok rá erre a máglyára egy "hát ezt, bazmeg, ezt?" üzenettel az Ararat Hotel tetőteraszáról, jobb ez ígyet szusszantva a végén, illetve azt, hogy: ótannembám.
Hmm?
Na, őszintén..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.