Itt most kihagyunk egy részt rögtön az elején, ami arról szólna, hogy milyen asztal, meg milyen kuka. Nem érdemes ezen rágódni, a világ változékony, hívhatjuk akár fejlődésnek is. Az asztalok változnak, ám az asztalság örök. Meg a kukaság.
Az alábbi dolgokat hajítom ki a kukába az asztalomról:
1945304_09215898514d88eb2359747836d69eb0_wm.jpg mely a miniszterelnököt ábrázolja hátul-felül nézetből, kezében a beszéddel. A képen leginkább a beszéd látszik, ezért is töltöttem le valami indexes cikkből, hátha ki lehet annyira nagyítani, hogy olvasható legyen a szöveg a papíron. Szellősen gépelt négy bekezdés, összesen vagy 15 sor fért el az ánégyes lapon, és tollal eszközölt javítások, jegyzetek is kivehetők rajta. Hát nem lehet. Mármint eléggé kinagyítani. Ki lehet találni, hogy mi a nyomtatott szöveg, vagy lehet rá emlékezni más előfordulásokból. De a kézzel írott rész kivehetetlen. Pedig igencsak érdekelt volna, mi a faszt firkálgatnak a miniszterelnökök a felszólalásukra, vagy mit firkál nekik más. Főleg a „Tisztelt Ház!” elé betoldott hiányjel és a fölé írott kézi jegyzet érdekelt volna.
De nem látszik, kuka.
Amikor_50_felett_duhajkodunk.wmv anyám rendszeresen küld nekem Fwd: Fw: Fw: satöbbi leveleket, hiába kértem, hogy ne. Később már csak azt kértem, legalább válogassa meg, mit küld át, megígérte, azóta újra megnyitom ezeket. Így mentettem az asztalra a videót, mivel a kurva winamp valami túlbonyolított frissítés sorozatos elutasítása következtében csak másodikra képes megnyitni a képet is a hanghoz. A médiapléjer eleve kilőtte magát, mert bizalmatlan egy olyan géppel szemben, ami szerinte jogkoszos, én meg nem fogom egy hülye vindózos alkalmazásnak elmagyarázni, mi a való világ. A VLC-t meg nem lehet (én nem tudom) beállítani alapértelmezett lejátszónak, pedig az a pirítóst is megdaloltatja, ha beleteszik. A gyakorlat tehát: a fájlt lementem és onnan megy a vlc-be, lássuk, mi ez. Aztán ott marad az asztalon az anyag, legközelebb csak egy ilyen helyzetben jön szóba. És már megint nem amiatt, hogy milyen aranyosan esnek el az 50+-os szereplők a gyerekjátékokon. Kuka.
j**o mappa az anonimitás kedvéért hívjuk J*zsinak. Sokszor nincs úrrá a nyálán beszéd közben. De ez a kisebbik baj, a beszédén se. Viszont aktív. Felhívat egy kollégával, hogy meg van beszélve a Józsival, hogy mi találkozzunk, ő átadja a ***val rögzített ***ket, mert csak én tudom be***talizálni oly*n ***ba, hogy jó legyen. Józsi mondta, velem is meg van beszélve, na akkor nekem mikor jó. De nekem nem jó, meg nem is értem, miről beszélnek, *p3-ba kell konvertálni néhány ***ás, vagy ki tudja milyen ***t, hát miért kellek ehhez én? Végül ***zsi átküldi, hogy megszerezte, le van töltve, csak nem ***dul, legyek ***es ***áljam már át. Hát p*rsze, semmi gond, *** digitalizálom is legott. Lementem, konvertálom. (***) Aztán itt marad ez is csúfoskodni a hülyeségben való részvételemen. Kuka*.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.