Balkan

Majdnem szóltam ma egy embernek. Már nyílt a szám, indult a köszörű a torkomban (ami a szavak élét veszi el), meg kezdett kiverni a víz, szóval minden ilyesmi, ami felszólalás előtt normális nálam. Azt akartam mondani neki, hogy veszély! danger! pozor! vagy valamit, amit ért. Egyszerűt. De aztán eszembe jutott a növényekkel és az állatokkal tett hasonló próbálkozásaim tengere (még a legjobb az volt, amikor egy marketingfa viccesen visszakérdezett, hogy milyen derékbilics), a meg nem értettség kesernye, és elvágtam a kezdeményezésemet. És még jó! Pedig nagy volt az én örörmöm, mikor rövid keresgélés és vizslatás után (20 lépésről indul a történet) elfogadható magyarázatot találtam rá, hogy miért utáljam. Plusz ott volt az ő autója mellett, melyből éppen kiszállt, egy másik is, és ahogy errefelé gyakori, a kereke bilincsbe verve. Na, ekkor, ebben a pillanatban, amikor ezt felfogtam, történt az, amit eddig írtam. Tehát nem szóltam. A földlakó kiszállt, belenézett az utcába, melynek sarkán a nemes járművet leparkolta, annak részeként engem is szemügyre vett (5 lépés), aztán fürgén a kormányzár-ajtózár-kilincspróba szentháromság gyakorlatba fogott. Hipp, hopp, a szuzuki biztonságban. Ekkor értem mellé. Rokkant volt. Vagy csak rokkant kártyája. Az ablakba kitette, hogy értsék. Hát akkor parkoljon békében. (PIP*).
Reméljük, sosem hallott a pigmalion effektusról.







*PIP: Park In Peace
Eredetijét a népszerű amerikai filmekből ismert népszerű Amerikában használják a hullákra, akiket elástak. Nekik mondják, hogy RIP, azaz Rest In Peace, azaz nyugodjon békében. Rá is írják a fejfájukra. A PIP majdnem ugyanilyen, csak nem a hülye amerikaiak találták ki, és nem is arra való. Hanem: Park In Peace, azaz Parkoljon Nyugodtan!
Magyar találmány.