Nem megyünk. Nem megyünk, Viktória, mert, tudod, az nem egyszerűen úgy van, hogy kijár nekünk, hanem például, hogy jut-e is, az a kérdés. Hiába.
És nem a Szabadival van baj. Zamárdiba se megyünk, ne is kezdd. Eszembe jut egy régi csúnya kép, egy emlék, hogy a kocsmában dolgozom, és a Margó, aki a főnök volt, ott állt, és mosolygott. Én is mosolyogni akartam, de nem találtam rá semmi okot, mert abban a környezetben nem jutott eszembe Hamvas Béla, más miatt meg nem lehetett. Most már lehet. Röhögni Zamárdiban meg majd jövőre.Mélem.
Naérted.Dugjunk addig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.