Nem mondom, hogy teljesen józan voltam tegnap éjjel. Tartottam hazafelé, mint egy gazda a disznókat, vállamra vetve nyálontáskában két stella, amikor is egy szépnek furmánnyal sem nevezhető, pulzáló orrcimpájú lány mellém lépett, és feltette a logikus kérdést: "Nem szexelünk egyet?" Végül is értettem, neki fasz kéne, és nyilván úgy képzelte, hogy nekem meg pina. Mármost neki van pinája, nekem meg faszom, mi a rossebért ne dugnánk össze? Így gondolkodhatott valószínűleg.
Éppen ezért szükségesnek tartottam tájékoztatni egy addig számára ismeretlen körülményről, minszerint menyasszonyom van. Ez az információ azonban nem zavarta össze. ("És?")
Közben felvette a haladási tempómat és símogatni, meg tapogatni próbált, de hárítottam könyökkel. Ekkor kérdezte meg, hogy félek-e tőle talán, de megnyugtattam, hogy nem, csak nincs kedvem vele dugni, és egyúttal megköszöntem, hogy rám gondolt. Komolyan, nagyon udvarias voltam. Nyilván a sörök miatt, amik már belül voltak.
De nem adta fel, bizonáyra nagyon tetszettem neki. Meg a barátnőjének is, aki közben pár lépésről követett. A lány egyre hatrozottabban nyomogatta a melleit a karomhoz, de ügyesen védtem magam. Ekkor hangzott el vélhetően sok makkot látott szájából a címben szereplő mondat.
Érdekes volt.
De nemet mondtam. És azóta sem bántam meg...


Fúj, bazmeg.