Saját magam terhére vagyok. Főleg a gondolataimmal. Meg a megfogalmazással. Na, meg az emlékeimmel. 13 éves voltam, amikor először vágytam arra, hogy két hónapig ne gondoljak semmire.
Kicsit később elvesztettem a szüzességemet. De ez sem hozott megoldást. Azóta sokszor megismétlődött. Az előbbi, persze.
Most nem akarnám ugyanezt, de amit akarnék, arról láttatja velem a tapasztalat, hogy ugyanaz. Most éppen azt szeretném, ha mindenki rám figyelne. Bizonyára amiatt jutott ez eszembe, hogy a kurvás-faszmegfogós posztomat felkapta a hírnév, és annak szele megcsapott.
Elmesélek egy történetet, lesz, ami lesz.
Még nagypapa koromban ültem egy diófa alatt. 10 éves se voltam. Sakkoztam, ami azért bizarr, mert a mai napig fogalmam sincs, hogy kell. Akkori apám apja fittyet hányt rá. Ő játszani akart, bárki legyen is az.
Kilógott a töke a félrecsúszott rövidgatyájából, de nem vette észre. Én meg nem tudtam másra figyelni. Féltem.
Nem nevettem, nem borzadtam el, nem voltam kíváncsi, hanem féltem.
Ennyi. Szerintem ezért nem tanultam meg sakkozni soha.
Jó, hogy ezt elmondtam. Most már talán menne.
Elmesélek egy történetet, lesz, ami lesz.
Még nagypapa koromban ültem egy diófa alatt. 10 éves se voltam. Sakkoztam, ami azért bizarr, mert a mai napig fogalmam sincs, hogy kell. Akkori apám apja fittyet hányt rá. Ő játszani akart, bárki legyen is az.
Kilógott a töke a félrecsúszott rövidgatyájából, de nem vette észre. Én meg nem tudtam másra figyelni. Féltem.
Nem nevettem, nem borzadtam el, nem voltam kíváncsi, hanem féltem.
Ennyi. Szerintem ezért nem tanultam meg sakkozni soha.
Jó, hogy ezt elmondtam. Most már talán menne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Onjaro Talajgyalu 2007.09.02. 11:44:42