Céges buli az egyik pénznyerő központban, ahol minden eladó, továbbá még úgynevezett sportolni is lehet. Ez ért véget (a buli, és a golyózás) úgy tizenegy után, amikor egy kedves kollégám és én egyetértésben az igen gombot nyomtuk a najó-még-egy-utolsó-sör -re.
Azt megittuk.
Aztán elmentünk a sarki presszóba, ami nem volt a sarkon, nem volt olyan puccos, mint a céges helyszín, és nem lehetett sportolni, de ezek közül minket egyik sem érdekelt. Kiváltlképp, miután kiderült, hogy a termékpaletta része az abszint. Piros és fekete.
Ittunk egy feketét.
Se barna cukor, se likas kanál nem volt, de ez sem zavart, lángolt a sima kockacukor, száguldottak a gondolatok, hej! hej!
Hamar rájöttünk, hogy hajnal van és hétköznap, úgyhogy sok boldog munkanapot kívántunk egymásnak holnapra (aznapra), és elindultunk haza, ki-ki messzelakási együtthatójának megfelelő eszközzel. Én taxival.
Kétszáz métert utaztam, mikor azt kérdezte a kollégám telefonon felhíva, hogy volt-e nála táska szerintem, amikor a sarki kocsmába mentünk. Néhány bazmeg, kevés akurvaélet, közben intettem a sofőr úrnak, hogy forduljunk, menjünk vissza. A zsák és benne a nem túl olcsó notebook a céges utolsó korttyal (a pohárban) együtt ott maradt a szórakozott központban.
Sejtettem, hogy zárva lesz, mire visszaérünk, sőt, már akkor zárva lehetett, mikor elindultunk haza, azért afféle preszumma véleményként megfogalmaztam egy basszamegakurvaélet -et. Erre föl kérdezte meg a taxis úr, hogy a mi a baj. Röviden elmondtam neki, mire ő az urh-hoz nyúlt, és olyan hangulatot varázsolt, mintha a Nasa vezérlőjében lennénk.
Kevés magyarázat után megértettem, hogy egy kollégája vette föl az érintett bevásároltató központban lévő szórakoztató hely utolsó, záró dolgozóját nemrég, és erről ő hallott a rádión, és megkerestette ezt a sofőrt a központtal, és megtalálták, és az utas még pont benne ült az autóban, és pont emlékezett rá, hogy találtak egy csomagot (párszázezer forint értékben), és pont megmondta a nevét, és megadta, hogy kit kell keresni holnap reggel nyitáskor, hogy visszakapjuk. Hmm

Mire visszaértünk a tetthelyre, kilazult bennem az addig a krízishelyzet miatt leszorított abszint, úgyhogy el se tudtam normálisan mondani a kollégámnak a varázslatos történetet, csak azt, hogy megvan bazmeg, megvan. Ugyanazzal a taxitársasággal utazott aki zárt, érted? Nem értette. De boldog volt. Meg részeg, mint én.
Másnap visszakapta.

*Természetesen reklámot csinálunk, és ezúton is köszönjük a vezető úrnak!
A City Taxi volt az.