Parfüm és dezodor házilag

Azonnal elképzeltem.
Reggel állok a fürdőben, igyekszem kerülni a tekintetem miközben örjöngve próbálom lelapítani a hajamat, majd gépies mozdulattal kapom le az üvegpolcról a dezodort. Hónom alá dugom, nyomom, semmi. Basszameg. Nyúlok a parfümért, nézem, üres.
Összevonom a szemöldököm, aztán kajánul mosolyra húzom a szám, az órámra nézek, kacsintok egyet nekem, még van öt perc, subidubi!

Megyek a spájzba, a szódabikarbónás polcról leveszem a szódabikarbónát, hamar két kávéskanállal beledobok a keverőedénybe, ami mindig kéznél van, aztán hopp, már itt is van a vazelin, csak ki kell húzni a vazelines fiókot, egy keveset abból is bele. Már csak a hintőpor hiányzik, az is mindig van itthon, sose várjuk meg, hogy kifogyjon! Csomómentesen elkeverem a spatulával, és már kenem is a hónom alá. Izzadásnak annyi. Aztán tovább, jöhet a timsópor, lekapom a timsóporos fiolát a mikró fölötti polcról, és már csak a kölni kell, ami a ruhásszekrényben van, 9 féle, hogy locsolkodáskor ne legyen gond. Előveszem a fél literes szóróüveget, langyos víz bele, bele a timsópor és a kiválasztott illatú kölnicseppek, és már kész is, permetezem magamra.


(Másnap hazafelé jövet beugrok a patikába vazelinért és hintőporért, nehogy kifogyjon, meg a közértbe timsóporért, valamint szódabikarbónáért. Illetve az illatszerboltba dezodorért és parfümért. Természetesen.)