Reggel a metrón. Unalmas kezdés. Napnak és történetnek egyaránt. És nem is lesz izgalmas. Csak végtelenül szomorú.

Szóval ott kapaszkodtam a sarokban mint egy helyzetközi megfigyelő, aki látott már eleget, úgyhogy inkább igyekszik nem is figyelni, kímélendő magát.

És akkor felszállt a közlekedős toposzhoz szükségszerűen tartozó úgy nevezett idős hölgy. Lila kalapban, bottal, nehézsúlyú szemüvegben.

Nem rinyált, nem remegtette a botját, nem nézett vádlón a többiekre, mert nekik még több van hátra, és nem próbált meg elesni. Felmérte a helyzetet, kis terpeszt vett fel és megkapaszkodott az üléssor végén lévő rúdban.

Mindkét széksoron öten ültek, javarészt nem idős hölgyek.

A kapaszkodót markoló kezéhez legközelebb eső helyen egy fiatalember petyhüdt bambán, mintha egy 96-os Popcorn Magazinból vágták volna ki. A kapaszkodó kézre rápillantott, de láthatóan nem eredményezett műveletet az agyában az információ. Na, a másik kézben lévő bottal kellett volna ezt a fiatalembert in medias res herén pöccinteni, aztán a homlokán lévő pattanást a bot gumitalpa segítségével fürgén, határozott mozdulattal kinyomni.

Ehelyett az idős hölgy tovább kapaszkodott. Talán nem is gondolt szadizásra, de ezt azért kétlem.

A szemközti padsor szélső helyén ugyancsak egy fiatalember ült, pattanása már nem volt, divatos arcszőrzete, meg újságja igen. Ezekből tekintett föl, megnézni a hölgyet. De a látottak nyomán nála sem indultak útnak impulzusok az agyban.

Mellette ült egy idős úr. Ő döbbenten tekintgetett a két köcsögre, fél megállónyi ideig nem kapott szikrát, majd felállt és átadta a helyét.

Még egy fél megálló, és az újság fedezéke ellenére a kis borzas megtört az utazók kollektív tekintetéből feléje áradó "a szádba kéne fingani, te köcsög" tartalmú üzenet hatására, fölállt, és arrébb sunnyogott.

Innentől mindenki az ülve maradt fiatalembert nézte. De az bírta. Biztos média szakra jelentkezett.

A következő megállóban felszállt egy nem annyira, de azért mégis idős hölgy, és megkapaszkodott mellette az üléssor végén lévő rúdban. Goto 10.

Kéremszépen, ha valaki tudja, mi játszódik a le a fejében ilyenkor ezeknek, árulja el! Ha a Kedves Olvasó szintén így szokott viselkedni, az még jobb, avasson be, hogy lehet kibírni ülve? Mire kell gondolni? (Le tudja írni?)

Lehet, hogy nem is kéne az ilyeneket leköpdösni az utcán?

Meg az olyanokat, akik szórják a szemtetet, ahol vannak, hiszen már nem kell. Meg az olyanokat, akik a járdára fröccsentik taknyos turhájukat. Meg az olyanokat, akik falra festik ostoba létük értelmetlen és gusztustalan üzeneteit.

Nem mindenkit, csak az olyanokat akik deklarálják -mit deklarálják! ordítva okádják- hogy semminek sem tekintik azt, ami nem ők.

Szerintem de.