Meglátjuk, mi lesz ebből.
(A szerelő Hozom-viszem szolgáltatást végző alvállakozója megállt a munkahelyem udvarán, a látvány elborzasztott és felvillanyozott egyszerre. Nem szép kocsi. De szeretem, vagyis szerettem, most nem bizok benne, tehát nem tudom szeretni. Mindegy.
Kérdezem tőle, hogy na hogy ment, és arra számítok, hogy aszondja, nagyonjól. De nem, hanem vonakodva előadja, hogy egyszer leállt, nem tudja miért, meg nem megy a kilóméteróra. Hmm. Épp a szerelőtől hozza, ugye. Fel is hívtam a szakembert izibe, hogy szerinte jó-e így ez, ert én a minimálbérnyi számla mellett kicsit visszásnak látom, de aszonta, hogy mivel egy évig állt az autó, ezernyi baja lehet, ami nem jön ki, csak ha használom, úgyhogy kicsit használjam, és majd akkor kiderül, hogy mi minden baja van még. Aztán majd egy csomagban javítjuk.)
Este megyek vele pár kölrt itt a környéken, hadd lássam, hányszor áll le.
A remény hal meg csak pancsikál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.