Hazafelé bandukoltam a budapesti Rákóczi utat érintve, ekkor történt. Megyek ott, mint egy kiverendő kutya, hajnali fél három, igyekszem tartani az ívet, nehogy valaki megbántson. És akkor. Ott egy pad. Kinyújtott lábbal terpeszledik rajta egy fiatal gyerek, fülében a dugó, simán részeg rajongónak látszik.
Menőnek gondolt ciki szemüveg, nagyon trendi borosta, fazonra nyírva, na, gondoltam, ezmeg lemaradt, mert megtetszett neki megint a kispál, hát nem baj, majd megyen. Vagy akár. De nem sokat gondolkodtam ezen, haladtam inkább, épp elég volt. És akkor aszondja: helló. Így. Meg még valamit, de azt is olyan kiejtéssel, mint a hellót. Tán csak nem elveszett külföldi? Az úttörő felriadt bennem, és fröccsszagú lehelletemre hányta a fittyet. Oké. Lassítottam, mondom neki: Tessék? Márhogy a kiléte, meg nyelvtudása erre majd kiderül, azt segítek, ha tudok.
Erre bazmeg azt mondja: nem tessék, hanem gyere ide, vedd el!
És látom addigra, hogy mellette a padon ott a stóc kurvabáros szórólap. Mondtam még neki haladtomban egy olyasmit, hogy ne tessékezz itt nekem, bazmeg, mer szájonváglak, de szeirntem nem hallotta. Dugva volt a füle.
Pár lépésre a földön találtam egy halom szórólapot, pont olyan kinézetű volt, fekete, piros betűs, mint amit a padon praktizáló markeringes mutatott, hogy vegyem el. Ezek szerint volt olyan, aki erre odament, elvette tőle. Megérte fizetni a csávót.
Egyet felvettem, csakazértis:
Pigallé
night club
Kiss József utca 1-3.
mennyéoda veddel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.