1., Nem kell nekünk feltétlenül rosszban lenni. Lehetünk akár jóban is.
2., Nem bántjuk egymást.
Ebben állapodtunk meg tével. Így írom, hogy lehetetlen legyen kitalálni, ki az, nem úgy, mint az MKKP hírszerkesztője, hogy a Nagy Istvánra simán rá lehet jönni, ha az ember nagyon odafigyelve kinyomtatja a szövegét, és továbbra is nagyon odafigyelve a fény felé tartva megnézi.
Most mit is mondhatnék?*
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.