Megdöbbentő, mennyire egyszerű vagyok. Barátkozós estém volt tegnap, nem éppen a tyukokkal tértem lefeküdni, illetve majdnem. Szóval később este volt, hogy úgy mondjam, szokásos módon kifejezve: éjfél múlt. Hazafelé tartottam egyenesen, mint egy kilőtt nyúl.

És hát már megint. Rámkacsintott egy csúnyának nem látszó lány a buszmegállóból, ami mögött éppen elhaladtam. Nem szoktak rámkacsintani a lányok, szerintem van fölöttem egy szövegbuborék, hogy rám ne merj nézni, ha az utcán szembe jövök neked, mert istenúccse valami kellemetlent mondok. Többször megpróbáltam már hirtelen magam fölé kapni a tekintetem amúgy, de ez valószínű olyan fajta buborék, ami csak akkor látszik, ha nem nézem. Na mindegy, már itt furcsa kellett volna legyen, mármint a kacsintásnál, de inkább úgy mondanám, egyáltalán nem volt furcsa. Na jó, nem tagadom, pontosan tudtam, hogy miről van szó. Bérnő.

Visszakacsintottam, és titkon reméltem, hogy nem úszom meg ennyivel. Vagy ő. Tényleg nem volt csúnya.

Azonnal mellettem termett, és in medias rés "akarsz dugni?" -t szegezett nekem. Akartam, persze.

Elébem tolakodott a józan eszem (ekkor érhetett utol), és azt kérdezte a nőtől, hogy nem. Pontosabban ezt mondta, de lehetett érezni, hogy ő is elbizonytalanodott, ezért végül kérdésre sikerült. A kislány nem lepődött meg rajtunk, gondolom nagyobb marhát is vett már a szájába, a józanész meg persze korrigált: "mennyibe kerül?".

20. Komplett.

Ekkor kezdődött a mélyrepülésem. Vagyis mélyrepülésünk, ha már így felfedtem a skizofréniámat, minthogy a józenész ütött előbb mellé: "és ebből mennyit lehet alkudni?". Megdöbbentem, és azonnal félretoltam ezt az állítólagosan normális felnőtt életre képes darabomat az útból. De addigra a lány felelt, meggyőzően, ismét az évek meg a rutin sugárzott belőle. Rutinos, profi. És ez még csak a retorika, gondoltam, de nem volt sok időm tanakodni.
"Hát max 15."

A józanész mondta neki, hogy menjen szépen tovább, és jóéjszakát, ennyit egy dugásra nem költünk, de legalábbis nem itt és nem most. Meg egyébként is. Meg egyébként se. Ilyesmi. Addigra azonban már porban hevert a megközelíthetetlen imidzse, hiába próbálta menteni. A lány megtalálta vele is a hangot, és nem engedte el: "Mondjad gyorsan, mit akarsz. Mit szeretnél?"

Ekkor még a marhája megkérdezte tőle, hogy egyedül van-e, és hogy hol az apja, ne tagadjon, de a kislány nem jött zavarba, váltig állította, hogy bizony nincs fater, egyedül játszódik itt. Döbbent pislokásomból ismét erőre kapva kikandikáltam a saját vállam fölött, és gyorsan, amíg nem figyelek, megkérdeztem: "Mennyi egy szopás?"

Látni kellett volna a józaneszem arcát! Kishijján tökönrúgott.

8.

Kaptam egy közepes maflást tőlem, aztán határozottan be lettem lökdösve a lépcsőházba. A lánynak meg szépen megmondtuk, hogy sajnos nem.

De azért mind a ketten ábrándos tekintettel mosolyogtam a liftben.

Reggel a józen eszem ébresztett, hangosan verdeste a saját vállamat és elismerően ölelgetett, valamint lapogatta a hátam.