Az úgy volt, hogy 6:52-kor dalra fakadt a telefonom, mint minden munkanap teszi. Erre én úgy reagáltam, hogy a nappaliban lévő kanapén nem ébredtem fel rendesen. Amennyire igen, az arra volt elég, hogy realizáljak a padlón egy kiterített fekete vásznat, amin fehérre emlékeztető színnel firkálmányok vannak, többek között egy arc, mellette egy dréheres üveg, de ez már a valóság. Felfogtam, persze, hogy ez az úgy nevezett ébrenlét, és amit érzek, nem más, mint a tegnap este itt táborozó barátom, és annak provizór, vagy végleges, vagy maga se tudja, vagy ő se, de mindenestre hármunk által a pohárba töltött megérdemelt pihenésünk nyomán érzett kibaszott másnap. És hogy ruhában vagyok, és hogy ez a nő rajzolgatott, meg mink is, és nekem kellett volna meggyőznöm őt arról, hogy az én barátom nem is úgy gondolja, amit gondol, pedig tudom, hogy fogalma sincs, és nem is győzködtem éppen ezért. Meghogy a Karnevál, na az szíven ütött. De ugorgyunk. Hívogattak reggel, de erős voltam, szartam én rá. Tizenegykor megtörtént, ami addig elképzelhetetlen volt: felültem. Gyorsan erlintéztem a formaságokat. Délben sikerült elhatároznom, hogy képtelenség. Alkalmatlan vagyok. Másodszor is elintéztem a formaságokat. Aztán gyomorforgató részletek, nem is traktálnám a kedves olvasót. Telefon, email, satöbbi. Váá-
Este meg este lett, és az olyat nem bírom. Úgyhogy elmentem ezzel a fent emlegetett barátommal -kezd úgy tűnni, hogy ez nekem a barátom- a Csendesbe, csak hogy egy sör. Éppencsak. Na úgy is lett, ha valakit érdekel, a magasabbik, piros felsős, kellemes hasú pincérlányt Felíciának hívják, ami boldogságot jelent, a másikat, aki kisebb, fehérebb pólós, nem szemüveges, néha, de akkor gömbölyűen mosolygót meg a Kittinek. Szépek, na.
Ezt például az Esterházy (vagy hogy kell írni a 17 hat tyúkot) Péternek is mondom, aki szintén ott volt. Igen, én is meglepődtem, egyszerre csak bejött ez az író, és ott is maradt, pont, mintha kocsmázni jönne a haverjaival, akikkel jött. Tizenegy körül még ott volt, mikor eljöttünk. Csokonai Lili, és nem Zsuzsi, na.
Voltak még furcsa dolgok, bistro, véletlen girbegurbaság, izraelita fiatalok ugrándozó tánca a zsinagóga előtt, satöbbi, de már fáradt vagyok. Pá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.