Reggel a metrón. Unalmas kezdés. Napnak és történetnek egyaránt. És nem is lesz izgalmas. Csak végtelenül szomorú. Szóval ott kapaszkodtam a sarokban mint egy helyzetközi megfigyelő, aki látott már eleget, úgyhogy inkább igyekszik nem is figyelni, kímélendő magát. És akkor…