Megfordítottam a Heinekenes üveget, hátsó címkével felém, bár ne tettem volna. Mondjuk, persze, kellemes, hogy egyáltalán egy Heinekenes üveget forgathatok, hát még, hogy ez pont egy olyan volt, amit egy csini lány hagyott itt, nade akkor is, a betűk láttán olvasnom kell kényszere borzasztó gonosz betegség.
Hát így történt, hogy ezt olvastam:
"A Heineken titka"
és alatta a szöveg. Eddig ment, aztán jött a döbbent csend. Gondoltam, azonnal rögzítem, hogy mit élek át. (Csak a rend kedvéért, fogalmazzuk is meg: a sörgyártó cég minden egyes termékére rányomtatja megszövegezve azt a féltve őrzött trükköt, amiről úgy gondolja, kiemeli őt a többi közül, ami miatt ő, és az ő terméke más, jobb, egyedibb, tradícionálisabb, utánozhatatlanabb: az ő titkát.)
Most elolvasom.
Aztakurva!
Így szól:
"Sörünk varázslatos minőségének megalapozója a különleges Heineken "A" élesztő. Ez a sörélesztő teremti meg a főzet tiszta, markáns ízét, és garanciája az állandó minőségnek. Ma már több mint 100 Heineken-sörfőzde szerte a világon, és természetesen mindenhol kulcsszerep jut az újra és újra továbbszaporított élesztősejteknek."
Ügyes!
Titkuk az "A".
De akkor miért nem mondják ezt?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.