Azt álmodtam, hogy felakasztottam magam. Kívülről láttam. Egy ház tetőteraszán, inkább tetején, késő este volt. Volt ott valaki még az elején, akinek magyaráztam is. Nem indokoltam, csak valamit magyaráztam, de nem értette, szokott módon.
Közben álltam magammal szemben, és azt hiszem, segítettem is az előkészületekben. Olyan nagyon megfáradt, vagy inkább unott arcom volt, mármint annak, amelyikünk a nyakát a hurokba bele, és a vasgerendára a kötelet. Én magam nem voltam szomorú, ennek így kell lennie, ezt éreztem, ha egyáltalán valamit.
Aztán felakasztottam magam, én meg elmentem onnan. Valahova, dolgom volt, nem tudom. De közben, ott felakasztva meggondoltam magam. Próbáltam nem meghalni, tudom, de végig csak kívülről láttam, vagyis nem, éreztem. Nem voltam ott. Közben máshol voltam, de tudtam magamról, hogy ott lógok.
Egyszer, egy kicsit éreztem is, hogy nyomja a gigám, de akkor már nem a kötél, hanem a kezem, amivel megpróbálom elfeszíteni. Persze nem ment.
Végül, sok bonyodalom után, amikre nem emlékszem, visszaértem, és még nem voltam halott, arrébb is csúsztam a gerendán a kötéllel, közelebb a házfalhoz, biztos odalengtem, nem mintha a házfal biztonságosabb lenne, mindegy, küzdelmes meló lehetett. Amikor megérkeztem, és az ablakon át kinézve láttam, hogy a tetőn ott lógok felakasztva, és már nem mozdulok, azért olyan kellemetlen érzésem volt. Amint lógtam, és tartottam a kezemmel a hurkot a nyakamtól el, meg mondtam, de én lent, nem én ott fent, hogy valaki bors-sprét nyomott a számba úgy segített, hogy kapjak levegőt. Végül jött a mentős, akit hívtam, ismert, talán aznap már találkoztunk, és levágott, és leszedett, és minden rendben volt, mégse haltam meg.
Én meg végig jelen voltam, próbáltam segíteni, még talán vittem is magam a vállamon, a hurokról levéve elég gyenge voltam, igen, azt hiszem, itt segítettem a mentősnek, addig ő összeszedte a cuccait, amit szétpakolt. De nyoma sem volt pániknak, szerintem simán elfogadtam volna, ha sikerül felakasztani magam rendesen, de így se volt semmi különösebb gondom ezzel az egésszel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.