Balkan

Úgy szeretném azt érezni, hogy fel vagyok dúlva, miként nyomozati szakaszban lévő országgyűlési képviselő állandó lakhelye házkutatás okán; el vagyok képedve, ahogyan Stadler, freskó-áfáját ebben az országban mégis inogni látván; és hogy ököllel verném legszívesebben az asztalt az arcukba bele.
De nem.

Úgy állunk, hogy meg se rezdülök. Fásult rutinnal veszem a számba és szopom tisztára a békát, mielőtt lenyelem.

Gyere, APEH, mondjad, mennyi.

Szóval a lényeg, egyébként egy egyébként is tökegyszerű mondóka lényege: elkészíttettem az adóbevallásomat tavaly, időben. Könyvelő csinálta, könyvelő beküldte, a legnagyobb (APEH) meg mind megkapta - csak rossz helyen. Történt ugyanis, hogy a könyvelő nem a lakhelyem szerint illetékes hivatalhoz nyújtotta be a vallomást.  De a hivatal megkapta, értette, elküldte az igazából illetékes hivatalnak, erről engem tájékoztatott levélben.

Itt lenne kész.

De nemhogy nincs kész, hanem ez csak a hegye. Már ott gyanút kellett volna fogjak, hogy nemhogy porszem a gépezetbe, de lapát homok került a Doxa hátlapja alá, amikor röviddel ez után újra tájékoztattak levélben ugyanarról, ugyanazok, ugyanengem. Ugyan minek? De nem értetlenkedtem, mondván, legalább biztos: ott van a konfesszióm, ahol lennie kell.

Lófaszt. Pontosabban, nem tudom, lehet, hogy nem ló, de valamilyen fasz biztos van a dologban, és az bizony fizetést kap - az Önök adóforintjaiból, ahogy mondani szokás. És igen, az Önökéből, én ebbe már magamat nem keverném bele semmiképpen. Az én adóforintjaimra egyáltalán nem vagyok kíváncsi, részemről nyugodtan el is lophatják.

Csak jobb így, nem? Tiszta sor, nincs lelkiismeret-furdalás, nincs feszültség. De Önök azért természetesen vegyék zokon a saját adóforintjaik elsikkasztását, persze. Kell az a kis izgalom nekik.

Néhány héttel később kaptam egy felszólítást, hogy azonnal nyújtsam be az adóbevallásomat, különben baj lesz, konkrétan büntetés, forintok, és azok kamatai, de durván, úgyhogy gyónjak, haladéktalanul. Gondoltam, beszélek ott egy géppel, mégiscsak tisztázzuk már, hogy náluk van, aminek a hiányáért engem büntetnének, náluk van, hiszen maguk küldték el maguknak, legalábbis aszerint, amit nekem erről írtak. Kétszer. A telefont gép vette fel, de nem értette, mit nyomok, kapcsolt inkább egy embert. Az meg megkérdezte, hogy igen? elküldte? tényleg? és tudja bizonyítani?! A megőrzött ajánlott fecni létének hallatán megsértődött, és felszólított, hogy azonnal küldjek be újra mindent - majd meglátják. Hát beküldtem.

Eltelt kicsivel több mint másfél év, amikor levelet kaptam, melyben egyértelműen tájékoztatnak, hogyan áll a szénám. Adónemek szerint. Anyám hívott, hogy levelet kaptam, felolvasná, mert egyszerűen nem érti, ötödszörre se. Nem érdekli, hogy nem érek rá, ezt oldjam meg én, hallgassam, mondja. Kurva ideges lettem, mit lehet egy kibaszott  hivatalos levélen nem érteni, olyan bonyolult nem lehet, sose csalok, baj nyilván nincs, csak valami hülye tájékoztató, olvassa el újra, odafigyelve, jegyezze meg a lényeget, és azzal hívjon majd, nem igaz, hogy nem megy. De nem ment. Azt mondta, feladja. Inkább beborítékolja és küldi. Levontam a megfelelő következtetést az öregedő, lustuló agyú szülők és a saját csillogó elmém fájdalmas kontrasztjáról.

Aztán megkaptam a levelet és kurva ideges lettem. Már csak a csillogó elmém fényes hírnevének ugrásszerű avultatása miatt is. Ötödszörre se értettem, mi a lófasz ez. Volt benne több adónem, az összesítésekben magamfajta valahányadik generációs értelmiségi olvasatában hektikusnak tűnően váltakozott a többlet és a hiány jelölésére alkalmazott plusz és mínusz előjel, meg egyébként is: olyan volt az egész, mint egy matek faktos vakációs szorgalmi, amit a tanár a legjobbnak számító srácnak adott fel az utolsó napon - úgy, hogy két órával azelőtt a srác csajának tartott fizika korrepetálás ártatlan mellékzöngéjeként foga közé akadt punciszőrt pöckölgette nyelvheggyel a feladatsor összeállítása közben.

Anyám, ezúton bocs. Ez tényleg durva volt.

Végül tartósan és szánalmasan ostoba ábrázatom hírének hallatán a csajom anyja sietett segítségemre (bizonyára aggodalommal töltötte el, hogy a lánya faszija az utóbbi időben leginkább Algernonnak szólíttatja magát, és esténként egyre elbizonytalanítóbb hosszúságú kocogásokra indul esőkabátban, a liftben a firkálmányokat minden utazáskor akkurátusan megszámolja, valamint hetek óta nem borotválkozik). A csajom anyja gazdasági fő, hivatali és önszorgalmi könyvelő, hobbiszámoló, valamint látott már ilyet. Üzente, küldjem el.

Ő valahányadikra megértette.
Kezdtem megnyugodni.

Amikor aztán értésemre adta a végeredményt, miszerint büntetést vagyok köteles fizetni, mivel a tavalyelőtti évre vonatkozó adóbevallásom nem érkezett be időben, és mivel az ezért járó büntetést nem fizettem ki azonnal, arra késedelmi kamatot számolnak, mindezt nyomban be kell fizetnem, ha nem akarok nagyobb bajt, tulajdonképpen hálás voltam, hogy a különböző adónemek közötti átvezetés lehetőségének köszönhetően a teljes befizetendőt csökkenthetem a máshol keletkezett túlfizetésemmel.

Tehát nem az, hogy: "Mia kurvaannyukat? Én fizessek, mert önnön maguknak nem képesek egy kibaszott levelet normálisan elküldeni?" Nem. Nem, nem.

Én szabálykövetek, ők elbasszák, én újrázok, ők megint elbasszák, én nem tudok róla, a rendszer lebasz, ők kiszabják, én kifizetem.

Hát így megy ez itt.