Balkan

 Kétezertíz májusa. Az átlagos "szarik rá, csak szex legyen" típusú lakó aktuális története egyszerű. Kéményseprő-ipari szakmunkások akarnak mintát venni az „izé” minősítésű kis köcsög faszfej kiafaszomez lakásában.
Minőségmegőrzés a céljuk, persze. Ártó szándék a kémény-fenntartó részéről nincs. A kis köcsög pöcs faszagyú lakó részéről sincs. Tudatlansági faktor esetünkben 42/100. Az idióta faszfej lakóé úgyszintén.

Na tessék.

Kiírták a lépiben, hogy megint legyek itthon. Hát faszom, ezeknek semmi se ciki? Mindegy, nem reagáltam. Illetve de: nem voltam itthon. Valószínűleg nem tudták értelmezni.

Hagytak nyomot. Részben megfejtett értelme szerint köteles vagyok.
Ezt tudomásul vettem, a továbbiakban eszerint pergett le előttem az életem korma.

(Utólag belelassítva, az elején asszem túl sokat voltam kocsmában.)

Felszólítottam magam, hogy tegyek eleget.
Úgy fogtam hozzá, ahogyan egy aluljáróban vásárolt 250 forintos szál sárga rózsa szárához a tescós nejlont szokták véletlenül.

Talán ezért, de tény, hogy csak sokadszorra tárcsáztam azt a számot, amire a papírra írt szám írásakor az író gondolt. A többi téves hívást sem vették fel, de szerintem ez azért van, mert a helyes hívószám regisztrálásakor a kéményseprők proaktívan megvették az összes olyan számot, amire gondolni lehet a jelek alapján, és ezeket mind átirányították az APEH-hoz, ott úgy se zavar senkit, ha csörög.

Tűű, tűű, tűű

Harmadszor is elmondtam, hogy én vagyok az, a Rákóczi út 88-ból és az értesítőt aláíró Ikyszx Pilont keresem, mire kapcsoltak.

Ott is elmondtam mégegyeszer.
Azt mondta erre, hogy: „igen?”.

Mondom, levelezünk az ajtómon egy ideje, én vagyok az, sikerült végre hét előtt felkelnem, ahogy kérte. Hét óra nullanulla, hívom, jöjjön.

Arra nem tértem ki, hogy apám szerint a jöjjön a legtöbb pontot magán hordó kétszótagú magyar szó, bár attól tartok, igaza van. És attól is tartok, hogy nem értette volna.

Mármint apámnak és a kéményseprő.

Azt mondja, rendben, az egyeztetés természetesen lehetséges, én megjelölhetek néhány napot, melyek közül ő majd visszajelez, és a választott napon 11 és 14 óra között kiérkezik.

Hemm?

Nem voltam dühös, csak magyarnak éreztem magam.
Dühösnek lenni jobban szeretek.

Mondom, sajnos nem tudok délelőtt itthon lenni, de majd megpróbálok keríteni valakit, aki helyettem itt lesz. Köszönöm a közreműködést, hívom hamarosan, hogy egyeztethessünk az időpontról.

Jólvan, aszondja, meg még azt, hogy majd a kiszállási díj, 1450 forint lesz.

Mi?

Harmadszor jönnek az épületbe. Csak nem gondolom? Mi az, hogy képtelenség? És ha -például- a gázszolgáltató azt mondja, hogy 8 és 16 között jönnek szerelni a gázt, akkor is itthon leszek, mert fűteni akarok, nem? Naugye.

Hát fürkésszed a kéményt a saját seggedben, bazmeg, gondoltam, de nem tettem le egyből, mert arra is gondoltam, hogy meg is halhatok a visszaáramló égésterméktől.

De aztán mégis inkább letettem.

Előtte szépen elbúcsúztam.

 Mindenkitől.