"Jó napot kívánok, szoptatáshoz..."
- itt tartottam, a gyógyszertáros nő megrezzent, hátrébb húzta a fejét, körzővel rajzolt szemöldökei - ha lehet - még feljebb ugrottak az amúgy szűkös homlokán. Mennydörgéstől rettegő harci kutyaként meredt rám
"... keresek bimbóvédőt."
Kész. Kész volt teljesen. Forgott a szeme, az ájulás kerülgette. Ez az a fajta nő, aki azon is elképed, ha egy faszi egyáltalán bemegy a gyógyszertárba. Nyilván biztos benne, hogy az ilyen alak végletekig romlott, perverz, de minimum buzi. És ha nemcsak bement, de ráadásul nem átall szopást meg bimbót szóba hozni az eladótérben, az, na azt már nem hiszi el. Azt már nem. Olyan nincs. Reméli, ő sose.
Én meg ott álltam, és éreztem, hogy félelmetes vagyok neki.
Elhatároztam, hogy megveszem tőle a bimbóvédőt.
Ezek után rátértem, van-e valami javaslata, mivel kéne kezelni, milyen krémet, esetleg mást ajánl. Döbbenten rám meredt, és mint aki már nem bízik, de azért mégis megpróbálja, hátha csak egy rossz álom az egész, rákérdezett:
"Mihez kell?"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.