Nem tudom, mikor fognak kikelni a pisztáciáim, amiket a polcra rakok. Ott gyarapodnak szépen, de inkább: sokasodnak. A feltörhetetlenek, amiket nem bírok kinyitni a fogammal, mint a többit, tehát gyűjtöm, elteszem későbbre, hátha.
Nem mintha a fogaim erősödésétől tartanék.
Nyilván mindenki találkozott már olyan pisztáciával, ami annak dacára zárva volt, hogy egy olyan zacskóból szórta ki, ami ennek ellenkezőjét ígérte. Nos, aki nem, annak javaslom, hogy ne is merüljön ebbe bele, nem érdekes. A zacskós pisztácia valami olyan dolog, ami csak egyeseknek érdekes, és közéjük tartozni nemhogy veszélyes, de egyenesen ellenjavallt, már csak az olyan furcsa gondolatok miatt is, ami csak a zacskós pisztáciát nyitóknak juthat eszébe: bármi legyen is az az osztriga, szárazon is jó kell legyen.
Naugye.
Aki igen, annak nem.
Annak azt kell mondjam: nincs mit tenni.
Magától ugyan vélhetően nem fog kikelni egy sem, de az idő nekünk dolgozik.
Hátha
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.