Szívás
Erkély, az erkélyen ülök.
Az erkélyen állok, oda megyek,
onnan jövök, az erkély
egy házon áll, nem lóg ki,
nincs veszély, kihajolni
sem lehet.
Csak a látvány találkozik veled.
A látvány, ami az emberek.
Minek jársz oda, kérdezem,
cigizni, mondom, ott lehet,
nem lehet rágyújtani odabent,
megfulladnak a lakók,
a feleségem és a gyerek.
És akkor a kisszobában részegen,
egy palack festéket elfújva? -
kérdezem.
Más. Olyat lehet. Olyankor magamra
lehelem. Lehetetlen vagyok,
olyankor, meg ilyenkor is,
de jobban értem részegen.
Nem fullad meg senki sem.
Idebent? Semmi nincs.
Ők vannak bent, én idekint.
Szívok egyet s kínálom az idegent.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.