
Minden tiszteletem az alkotóké, és nektek is a stúdióba, meg mindenkinek, aki szereti. Szagról filmet csinálni nagyjából olyan nehéz lehet, mint egy sötét szobában lekapcsolt lámpa mellett eltáncolni egy sötétbarna hat fiókos klasszicista komódot, vagy megszobrintani a szegedi ő-ző dialektust.
Ha így nézzük, jó film volt. Végig ott volt tisztán az orromban a csajom parfűmje.
De a könyv jobb.
Érezni akartam és ölni, miközben olvastam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.