Leginkább azoknak beszélek, akik még nem voltak Csókolom koncerten. Hogy menjenek! Ezt mondom. Első alkalommal számos -boldog mosolygásra, borzongatóan kellemes hangulatba kerülésre, és hej! hej! kiáltozásra okot adó- impulzus befogadására kell számítani. Ott van rögtön az énekesnő. Ritka az olyan zenekar, aki egyetlen pendítés nélkül is képes közel kerülni a hallgatósághoz. A Csókolom olyan.
Az énekesnő énekel. Ezen kívül semmi egyebet nem csinál. Egyáltalán semmit. Teljes egészében énekel. Megbabonázó. A koncert mintegy két órája alatt három mikrofon romlott el, mindegyik dal közben, persze. Egy halovány kurvaélet tökéletesen eltitkolt árnyéka sem suhant át az arcán, miközben magához vette a basszusgitáros állványáról az ő mikrofonját. Volt szó szerelemről, vérről, voltunk fent és lent, volt nevetés, volt sírás, és volt, hogy azt mondta: büdös a szád. Egy arcizma sem rándult. Se hunyorgás, se sóhaj, se mosoly. Az énekesnő énekeljen.
Tökéletes volt. Tökéletesen élvezték, amit csinálnak.
És mi is.
Billentyűs és dobos a háttérben, két gitáros az első sorban és közöttük a frontember. Vagyis fronthölgy. Ránézésre bárkinek egyértelmű, hogy a negyvenes nő egy szakmáját lenyűgöző profizmussal végző fogorvos, de méginkább elismert szájsebész, vagy mondjuk kémiaprofesszor. Akármikor rábíznám az életem. Vagy bárki más életét. Szemüvege fölött kitekintve szigorú, de megengedő pillantással veszi tudomásul, hogy ismét igen sokan vannak, még egyszer átgondolja, hogy otthon a gyerekeknek a vacsora elő van készítve, megtekinti a kinyomtatott dalrendet, nyugtázza, hogy a pedáns előkészítésnek köszönhetően minden tagnál van egy példány, és a betűk elég nagyok. Aztán azt mondja, hogy "jóestét", és a jelen lévő férfiak beleszeretnek egy kicsit. Meg a nők is. És egymásba is.
A gitárosok nem gitároznak, ahogyan a dobos sem dobol és a billentyűs sem zongorázik. Hanem majd szétveti őket a vigyorgó boldogság, hogy játszhatnak, és közben jön ki belőlük a zene. Csókolom dalok. Tökéletesen.
Az énekesnő énekel. Ezen kívül semmi egyebet nem csinál. Egyáltalán semmit. Teljes egészében énekel. Megbabonázó. A koncert mintegy két órája alatt három mikrofon romlott el, mindegyik dal közben, persze. Egy halovány kurvaélet tökéletesen eltitkolt árnyéka sem suhant át az arcán, miközben magához vette a basszusgitáros állványáról az ő mikrofonját. Volt szó szerelemről, vérről, voltunk fent és lent, volt nevetés, volt sírás, és volt, hogy azt mondta: büdös a szád. Egy arcizma sem rándult. Se hunyorgás, se sóhaj, se mosoly. Az énekesnő énekeljen.
Tökéletes volt. Tökéletesen élvezték, amit csinálnak.
És mi is.
-------
Ez egy. Megkésett koncertbeszámoló
(mert eddig a szerkesztő ült rajta, hogy végül azt mondja: Nem jó, nem jó. Hol a nyakkendő?
Napvilágnál világosabb, hogy hol, nyet? De.
És ráadásul az indexhez tanácsola el. Nabazz.
Pénteken megint koncertjük lesz, mármint Csókolom, na meglátjuk. De csak azt. Elfáradtam.)
A Csókolom zenekar sajtja (elég likas)
)){kind=link}
)){kind=link}
)){kind=link}
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.