Balkan

 (kezdjük a föld alatt, bár van még lejjebb is, de azt majd máskor mondom)

Január üt.

Reggel. Metróaluljáró a Keletinél. Diszpécserablak, mint a nagy forgalom miatt megnyitott szükségpénztár. Egy átszállójegyet kérek. Átszállót? Igen. (Igen bazmeg, mivel nem jött meg a fizetésem, így bérletet nem tudok venni. Tehát jegyet kell, mert sajnos nem vagyok képes lógni. Így neveltek.)

Négyhusz. Kétezrest bedugom a résen. Husz niccs? Megnézem. De van. Tessék, húsz. Jegyet kinyomja körömmel, azzal elfordulok, és megyek.
Aztán bevillant, hogy valami nincs rendben, a visszajáró ott maradt. Visszaléptem. Már szólt a következőhöz, de ahogy meglátott, aszondja "Ja", és nyúlt a kasszához, a kis geciláda fos. Ezerig visszaadott, és egy pillanatig kivárt. Mondom, kétezrest adtam. Aszondja, igentudom, és adja még az ezrest, gyűrve rá a kétszázasokra.

Jó. A jegyet lekezeltem, rohadjatok meg a folytonos sztrájkotokkal, satöbbi.

Alig voltam késésben, új munkaév első napja, tenniakarás, kipihentem magam, satöbbi, rendben volt azért minden úgy nagyjából, és még át se vertek végül.

Aztán elméláztam, hallgattam a RHCP-t, a Deákon leszálltam, át a másikra. Rutinból. Már jött az újabb vaskukac, álltam a szokott helyemen, hogy felszállok a sarokba, amikor ráébredtem, hogy nem kezeltem átszálláskor a jegyet. Faszom. Vissza, árral szemben, megbántott tömeg, lelépcsőztem, megyek a kezelőkhöz, sehol egy darab se, leszerelték. Átállás, mi? Kurvaanyátokat.

Be akartam ma érni szépen, hogy jól kezdődjön, majd adok én ennek az évnek. Hát tessék. Mindegy, vissza föl. Jön, megyünk. Kifele semmi ellenőrzés, persze, pedig úgy megmondtam volna nekik. Nyilván számítottak a hozzám hasonlókra, elő se jöttek. Minek legyenek céltáblái nem nekik szóló istennyiláknak?

Aztán olvasom napközben, hogy a bérletek érvényességét meghosszabbították -tehát jegyet se kellett volna vennem- de, ha már vettem, elég lett volna vonaljegy, mert az egy órán belül átszállással is jó. Hogy egyen piszoárból kiszerelt járólapot az a szervtároló rohadék, aki a Keletinél rákérdezett: átszállót?

Azt bazmeg. Át.

De inkább elszállót, innen.

(Mondjuk szarok arra a párszázra, nem azért, csak hogy úgy mégis, hát akkor mi van, ha ilyen kellemmel mondjuk beül a kocsiba ez a fasz, én meg éppen gyalogos vagyok? Vagy bármi, mondjuk nyer a lottón.
Ég óvjon a megnyomorított életektől mindenkit!
Ráadásul: Aki nyomrult, az nyomorít. Vigyázni kell.
Kellemes életet, boldog munkanapokat!)