Megint plázaélményem volt. Randi vékonyszálú cigarettát áhított. Az aréna teszkó elejbe van ilyesmi, na, hát akkor ott. Mondom a vevőszolgálatban lévő körzővel rajzolt szemöldökű lánynak (a dohánypult az ő igazi territóriuma, de válság van, úgyhogy vevőszolgál, és a dohánypulthoz is ótszorszolva van szegény munkaerő egyidejűleg), hogy van-e Style? (Ejtsd: sztájl.) Mi? Az nincs, nem. - mondta ő, de én már öreg vagyok és rutinos, éreztem, hogy ez nem biztos. Rákérdeztem, hogy akkor Stile (ejtsd: stile) van? Felcsillant a szeme. Látszott, hogy hazai pályára érkezett, ahogyan a vidámparki dodzsemes csávó az NCAP videók kommentálásakor otthon érzi magát: ez itt minden egyes betűt sajátjaként ismert fel. Nem, nincs sajnos Stile. De van ez az Eve (ejtsd: eve.)

Vettünk.

Ugyanez az áruház volt, ahol egy másik alkalommal bankkártyás fizetéskor elsütöttem anyámnak a poént (vendégségben volt nálam, tehát ő fizetett), hogy "jé, neked is négy csillag a pinkódod?" Gondoltam, majd röhögünk egyet. De nem volt rá idő, ugyanis a pénztáros -aki hallgatóként részt vett a párbeszédben- csodálkozva közbeszólt, hogy: "Tényleg? Nekem is!"

Nem röhögtünk.