Ahogy ezt a Cseh Tamás idézetet direkte hibásan kitaláltam ide, eszembe jutott, hogy egyszer Veszprémben egy koncert után megragadta a felé nyújtott karomat amikor kifelé vonult, és a szemembe nézett. Ha tudnám az ilyen jellegű szellemi összekapcsolódásokról, hogy mit jelentenek a másik félnek, sokkal jobban érezném magam. Mert mostanában is előfordult velem ilyesmi, bár Cseh Tamás nem volt ott.
Én már nem is tudom, mi volt velem egy hónapja. De hálistennek vége. Mos egy jókora nappaliban lakunk, és néha átjárunk a lakáshoz tartozó jókora hálóba aludni, meg dugni, illetve a szintén a lakáshoz tartozó jókora konyhába enni (én szeretnék dugni is), meg inni, valamint az előbbiektől nem túl messze, de azért nem is túl közel fekvő fürdőbe (én szeretnék dugni is), valamint a wc a folyosó végén, de ott is van egy előszoba, ahol kezet lehet mosni. Négy emeletes ház ötödik szintje, 70 nyútonméter, felső-, oldalsó- és szembeszomszéd nincs, az alsó ritkán jár erre. Ha csinos, akkor sem szeretnék vele dugni, de ez most mindegy.
Besüt a nap, a népem lent van az utcán és állat, de nem zavar. Maximum fingok egy nagyot rájuk gondolva. Felhallatszik persze az udvarról az udvari bohócok óbégatása, de le se látok odáig, úgyhogy semmi báj.
De valójában kit érdekel ez? Mert én tudom, engem nem. Biztos azt hiszem, hogy majd későbbre írok magamnak. Hát de hülye vagyok.
Kivándorlok expeditíve a konyhába egy újabb söré. Addig töltögessenek Önök szexet le.
Meg ettem is. Tehát itt vagyok újra, eló. Under my umbrella, elá, elá, é é .
Meg bevettem a gyógyszert. Idegi alapon való fosás és gyomorsav ellen.-
De most már inkább szörfölök, pá pöcsök.
Jómi?
A csajenyasszonyom lefénképezte magát. Meg hogy rend van a házban, az látszik a tükörben, ugye.