Balkan

Két lány egymást szereti, és közösen imádják a faszt.
De ezt csak azért írtam, hogy legyen látogató. Olvassatok!

Nem értem amúgy, hogy a fényképekre miért nem reagáltok, de tulajdonképpen de. Értem. Nem fogadom el, de értem. Szöveg kell. 

Hát jó.

A kettővel ezelőtti képen a hölgy, akin alig volt ruha, azt gondolta a fotózás közben, hogy: "dekurvajó, bazmeg, ez a faszagyú fotós mindjárt végez, mosolyogni kell, nem tudom, mire fogják majd használni ezeket az ultraszar, unalmas fotókat, de nem is érdekel, húszezer, elkölthetem; fázok; ha a csöcsömet mégegyszer megpöcköli a "rendező" "a siker érdekében, elnézést", holott nem is látszik elvileg majd a képeken, tökön rúgom, az biztos. Este találkozom Edinával, izgi, bár ő még nem sejti, de ha Rá gondolok, ő is rám, bármi lehet ebből; kicsit benedvesedtem; Robi meg menjen a faszba. Mosolygok. Hajat hátra. Szép vagyok."

És nem pedig azt, hogy: "Plakátnéző Úr! Elnézést, Ön bizonyára Elfoglalt, de ha megígérem, hogy Csöndben Csinálom, leszophatom?"

Meg közben, ugye, jönnek ott az igazi emberek.

Az előző képen
meg egy ház volt, ahol a rendszer elemei vannak eltárolva, úgymond. Lakásokban emberek.

És most itt van még egy:

Robi, szeretlek. Csak nem fért ki.
Ez a jövő. Vegyük észre, hogy árnyékos.

Állítsd meg

 Máma a karácsonyfának használt fenyőket ki kell dobni. Január hatodika lévén. Ugyanazon vallási szokás alapján, ami miatt ezeket a fadarabokat eddig a szobátokban tartottátok, teliaggatva műanyagokkal. A fának tökmindegy, de nektek jobb, ha megszabadultok tőle, mert egyrészt kezd anakronisztikusan viselkedni a mindennapok életterében ez a bot, ami alatt alig két hete szintén fára visszavezethető papírokat szaggattatok le úgyszintén nem famentes papírdobozokról, közben kellően örülve a benne lelt csodás, jól eltalált ajándéknak, másrészt hullik a levele. És ha már ki kell dobni (=jó lenne már kidobni), legalább legyen stílusa a szakításnak.
Legalább ennek, ha a fának se volt, meg az egésznek, úgy, ahogy van.

Viszont a száradásnak indult tűlevelű fa igen tűzveszélyes. Ha többen dobják ki egyszerre (márpedig erre bíztatok én is mindenkit), akkor meg igen-igen tűzveszélyes. Tehát vizezzétek be. Keresztül-kasul. Víz. Kereszt.

De le is lehet huggyozni.

Ha szartok rá, akkor viszont lehetőség nyílik egy jókora, spontán kialakuló tűzvészre. Elég egy csikk. Lángolna minden utca, a falakat korom lepné be, látni a füsttől nem lehetne, büdös volna, és mérgező, de egyúttal a füst, de főleg a tűz fertőtlenítene. Sokan meghalnának, és nem feltétlenül csak a rosszak. Pusztulnának a javak, sírnánk, bújnánk, menekülnénk, bánnánk már mindent.

És akkor most tegye föl a kezét, aki. Mindenki: milyen ajándékotokat dobnátok rá erre a máglyára egy "hát ezt, bazmeg, ezt?" üzenettel az Ararat Hotel tetőteraszáról, jobb ez ígyet szusszantva a végén, illetve azt, hogy: ótannembám.

Hmm?
Na, őszintén..

 Remek csodatételt találtak ki a franciák! Pontosabban nem ők találták ki, hanem még a Jézus, de a franciák a tőlük megszokott ügyességgel adaptálták a jelenlegi, huszonvalahányadik századra.

Fakasszon ön is bort a gépéből online! USB-s! Még címkét is lehet nyomtatni hozzá! Nagyon jó! És fini! Ici!

Pazar! Külön figyeljünk a női reklámarc játékára!

 Lementünk.
Ritkán járok ki a bolygó szélire, és mindig meglep. Az ilyen szórakozóhelyen legtöbbször ÁÓrdítanak, hogy basszál meg/baszni akarok.
És ha baszni akarják/baszatnának, hát nem. Ő nem olyanok.

Most ez az oldmensz volt, de tökmindegy.

Inkább az az érdekes, hogy a melleit felszolgáló pultos (a nyaka köré fonódó pántok próbálják regulázni a vendég arcába robbanni vágyó bimbódzó tömeget) vajon tényleg kielégít valakit az este végén a gigantikus melleivel, vagy csak úgy hurcolássza őket, mert tetszik neki, ha nézik?

És ha ez a második, akkor vajon minek; és mi mi a faszért nézzük?

 ezt most hogy?

(FFJ071, "Adják vissza az adónkból épült Parkolóinkat!" JEE! "A Szakértői vélemények is ezt mondják!" "Bringázni bárhol lehet, de parkolni csak a parkolóban!" Óh "Amerikai angol tudósok is megállapították." Jee "Ha van kerékpárút, követelünk talicska utat is!" Hogyan? "A Critical Mass már a Nagykörúti parkolóhelyek elpusztítására is készül!" Horror! "Elég az autók kiszorításának demagógiájából!")

Török Róbert válaszol
Nyergesújfalu

Tényleg nézzék meg Önök a videót, beszarás. Komolyan.

(Az emberek alapból egy kicsit ilyenek.)

De tényleg, kurvaéletbe, hogy ez egyáltalán szóbakerül.

Úgy szeretném azt érezni, hogy fel vagyok dúlva, miként nyomozati szakaszban lévő országgyűlési képviselő állandó lakhelye házkutatás okán; el vagyok képedve, ahogyan Stadler, freskó-áfáját ebben az országban mégis inogni látván; és hogy ököllel verném legszívesebben az asztalt az arcukba bele.
De nem.

Úgy állunk, hogy meg se rezdülök. Fásult rutinnal veszem a számba és szopom tisztára a békát, mielőtt lenyelem.

Gyere, APEH, mondjad, mennyi.

Szóval a lényeg, egyébként egy egyébként is tökegyszerű mondóka lényege: elkészíttettem az adóbevallásomat tavaly, időben. Könyvelő csinálta, könyvelő beküldte, a legnagyobb (APEH) meg mind megkapta - csak rossz helyen. Történt ugyanis, hogy a könyvelő nem a lakhelyem szerint illetékes hivatalhoz nyújtotta be a vallomást.  De a hivatal megkapta, értette, elküldte az igazából illetékes hivatalnak, erről engem tájékoztatott levélben.

Itt lenne kész.

De nemhogy nincs kész, hanem ez csak a hegye. Már ott gyanút kellett volna fogjak, hogy nemhogy porszem a gépezetbe, de lapát homok került a Doxa hátlapja alá, amikor röviddel ez után újra tájékoztattak levélben ugyanarról, ugyanazok, ugyanengem. Ugyan minek? De nem értetlenkedtem, mondván, legalább biztos: ott van a konfesszióm, ahol lennie kell.

Lófaszt. Pontosabban, nem tudom, lehet, hogy nem ló, de valamilyen fasz biztos van a dologban, és az bizony fizetést kap - az Önök adóforintjaiból, ahogy mondani szokás. És igen, az Önökéből, én ebbe már magamat nem keverném bele semmiképpen. Az én adóforintjaimra egyáltalán nem vagyok kíváncsi, részemről nyugodtan el is lophatják.

Csak jobb így, nem? Tiszta sor, nincs lelkiismeret-furdalás, nincs feszültség. De Önök azért természetesen vegyék zokon a saját adóforintjaik elsikkasztását, persze. Kell az a kis izgalom nekik.

Néhány héttel később kaptam egy felszólítást, hogy azonnal nyújtsam be az adóbevallásomat, különben baj lesz, konkrétan büntetés, forintok, és azok kamatai, de durván, úgyhogy gyónjak, haladéktalanul. Gondoltam, beszélek ott egy géppel, mégiscsak tisztázzuk már, hogy náluk van, aminek a hiányáért engem büntetnének, náluk van, hiszen maguk küldték el maguknak, legalábbis aszerint, amit nekem erről írtak. Kétszer. A telefont gép vette fel, de nem értette, mit nyomok, kapcsolt inkább egy embert. Az meg megkérdezte, hogy igen? elküldte? tényleg? és tudja bizonyítani?! A megőrzött ajánlott fecni létének hallatán megsértődött, és felszólított, hogy azonnal küldjek be újra mindent - majd meglátják. Hát beküldtem.

Eltelt kicsivel több mint másfél év, amikor levelet kaptam, melyben egyértelműen tájékoztatnak, hogyan áll a szénám. Adónemek szerint. Anyám hívott, hogy levelet kaptam, felolvasná, mert egyszerűen nem érti, ötödszörre se. Nem érdekli, hogy nem érek rá, ezt oldjam meg én, hallgassam, mondja. Kurva ideges lettem, mit lehet egy kibaszott  hivatalos levélen nem érteni, olyan bonyolult nem lehet, sose csalok, baj nyilván nincs, csak valami hülye tájékoztató, olvassa el újra, odafigyelve, jegyezze meg a lényeget, és azzal hívjon majd, nem igaz, hogy nem megy. De nem ment. Azt mondta, feladja. Inkább beborítékolja és küldi. Levontam a megfelelő következtetést az öregedő, lustuló agyú szülők és a saját csillogó elmém fájdalmas kontrasztjáról.

Aztán megkaptam a levelet és kurva ideges lettem. Már csak a csillogó elmém fényes hírnevének ugrásszerű avultatása miatt is. Ötödszörre se értettem, mi a lófasz ez. Volt benne több adónem, az összesítésekben magamfajta valahányadik generációs értelmiségi olvasatában hektikusnak tűnően váltakozott a többlet és a hiány jelölésére alkalmazott plusz és mínusz előjel, meg egyébként is: olyan volt az egész, mint egy matek faktos vakációs szorgalmi, amit a tanár a legjobbnak számító srácnak adott fel az utolsó napon - úgy, hogy két órával azelőtt a srác csajának tartott fizika korrepetálás ártatlan mellékzöngéjeként foga közé akadt punciszőrt pöckölgette nyelvheggyel a feladatsor összeállítása közben.

Anyám, ezúton bocs. Ez tényleg durva volt.

Végül tartósan és szánalmasan ostoba ábrázatom hírének hallatán a csajom anyja sietett segítségemre (bizonyára aggodalommal töltötte el, hogy a lánya faszija az utóbbi időben leginkább Algernonnak szólíttatja magát, és esténként egyre elbizonytalanítóbb hosszúságú kocogásokra indul esőkabátban, a liftben a firkálmányokat minden utazáskor akkurátusan megszámolja, valamint hetek óta nem borotválkozik). A csajom anyja gazdasági fő, hivatali és önszorgalmi könyvelő, hobbiszámoló, valamint látott már ilyet. Üzente, küldjem el.

Ő valahányadikra megértette.
Kezdtem megnyugodni.

Amikor aztán értésemre adta a végeredményt, miszerint büntetést vagyok köteles fizetni, mivel a tavalyelőtti évre vonatkozó adóbevallásom nem érkezett be időben, és mivel az ezért járó büntetést nem fizettem ki azonnal, arra késedelmi kamatot számolnak, mindezt nyomban be kell fizetnem, ha nem akarok nagyobb bajt, tulajdonképpen hálás voltam, hogy a különböző adónemek közötti átvezetés lehetőségének köszönhetően a teljes befizetendőt csökkenthetem a máshol keletkezett túlfizetésemmel.

Tehát nem az, hogy: "Mia kurvaannyukat? Én fizessek, mert önnön maguknak nem képesek egy kibaszott levelet normálisan elküldeni?" Nem. Nem, nem.

Én szabálykövetek, ők elbasszák, én újrázok, ők megint elbasszák, én nem tudok róla, a rendszer lebasz, ők kiszabják, én kifizetem.

Hát így megy ez itt.

 na, erre a kifejezésre egyetlen gugli-találat sincs.

Üres, tiszta, nyugodt.

(Vagyis volt. Most már van.) 

Milyen is volt régen? Már alig emlékszem. 
Se net, se tel. 
Se volt, se amper.
Se víz, se tűz.

Semmi. Sehol.

Sej.

Egy pillanat nyugalmat kívánok mindenkinek, aki szegedi.

 

A világ legjobb nője és én

Tényleg a legjobb.

Ne haragudjon meg a Kedves Olvasó, de hadd kérdezzem meg: Ön szeret élni?
Mert nyilván igen, vagy néha nem, de szeritnem azon múlik, hogy szeretik-e a Kedves Olvasót élni tudni. És ide nem csak faszos, de kajás képet is kitehettem volna, vagy esküvőset. Csak azért mondom. Arról nem beszélve, hogy szintén kérdéses, vajon a Kedves Olvasó szereti-e magát. Vagy Önt.

Esetleg nem önt, hanem folyton csak tölt.

E, mindegy, valaki valakit szeressen, az a lényeg.

Küldök egy dalt mindenkinek, aki szeret:

Ma dönthetek utoljára úgy, hogy nem hallgatok se Slágert, se Danubius-t.

Jaj, pedig annyira viccesek!

Dudál a nép hajnal nyolckor, először azt hittem, csak simán kurvára idegesít valakit, hogy más is ugyanazon az úton akar haladni, amit az ő adóforintjaiból neki építettek – olyankor szoktak ezek így tülkölni. De nem, ez most erősebb volt, ennyien nem szoktak egyszerre hangosan jelentkezni, hogy „Hülye vagyok! Tannéni! Istenke! Tessék nézni! Ugye milyen szépen hülye vagyok?” A hülyék között is vannak eminensek, a még-még-még egy kicsit hülyébbek. De most nem, most egyszerre kiabálták be.
Fel vannak szalagozva, érdekes, ezek úgy szeretik felszalagozni magukat. Most éppen veres pántlikával jelölik meg a vagyontárgyaikat, de ugyanígy imádták, amikor kokárdával billogozhatták meg önnön ruházatukat permanensen, vagy éppen sávokkal, autójukat rántotthús-matricával, hallal stb.

Szól a kürt, mint ordító rajzfilmtorokból kilógó nyelv lobog a veres szalag. Ordítják, hogy ne szűnjön meg a két kereskedelmi rádióadó. 

Hehe.

De megszűnik.
És?

Na mindegy, jót kiabáltak.

Viszont, ha ez ilyen cuki szórakozás, hát nekem is van ötletem, biztos ez is tetszeni fog. Meghirdetem az „Egy perces néma gondolkodás a színvonalas oktatásért”-t.

Aki szerint fontos, hogy a gyerekeknek alaposan megtanítsanak fontos és hasznos dolgokat az iskolában, és úgy gondolja, hogy ezt leginkább jólképzett, kellően megfizetett, és ezért szigorúan válogatott és ellenőrzött pedagógusok tehetnék meg, az péntek reggel nyolckor álljon meg, ahol van, és teljes kussban gondoljon arra a tanárára, akit a legtehetségtelenebb, legostobább, legrosszindulatúbb, legkártékonyabb vadbaromként aposztrofálna így utólag.

Hogy mindenki lássa, ki az, aki az „Egy perces néma gondolkodás a színvonalas oktatásért” keretében csinálja mindezt, közben tessék orrot túrni, és az egy perc letelte után a kigyűjtött fikát az ujjbegyen felmutatni.

Megenni nem muszáj.

A kommentezőknek.
 

Sok szeretettel:

Tegnapelőtt előtt éjjel arra nem ébredtem fel, hogy leszakadt a plafon. Reggel láttam, hogy egy része az íróasztalon van, egy másik része a padlón, a maradék ott, ahol megszoktam: fönt. Sokat nem tanakodtam, bár beugrott az az őskori kandi kamerás trükk, amikor a seggrészeg alanyt betették a saját lakása fejtetőre állított pontos másába a plafonra (padlóra) és vették, ahogy magához térve a csillárba kapaszkodva mered a plafonon (padlón) lévő berendezési tárgyakra, de egyrészt ennyit nem ittam előző este, másrészt én is nehezen internalizálom a hosszú mondatokat, úgyhogy elkezdtem inkább valami egyszerűbbre gondolni. Pisálás közben azért beugrott, hogy esetleg köze lehet a nedvességnek is ahhoz, ami éjjel a plafonnal történt. Napok óta esett, kellemetlen időjárás.

Most itt kihagyok egy részt, mely arról szól, hogy felhívtam a tulajt, hogy hívja fel a biztosítót, és értem én, hogy tavaly, illetve tavalyelőtt is beáztunk, és a konyhában már ideköltözésem előtt is leszakadt egyszer, és hogy fel kell hívni a közösképviselőt valakinek a tető miatt; de tavaly és tavalyelőtt óta továbbra is ő a tulaj, és a pénzt mindmáig a biztosító hivatott fizetni, úgyhogy előbb azt hívja föl mégis, és ő, aztán majd megdumáljuk, a közösképviselő hogyan intézze el, hogy kijavítsák a tetőt a további beázásokat elkerülendő, úgyhogy esetleg azt is felhívhatná, ha már így szóba hozta, de előbb a biztosítót szerintem. Adja meg a számomat, persze, majd én intézem a helyszíni szemlét, vagy amit kell, csak hívjanak bátran.

Na, felhívhatta, mert egyszer csak hívott engem a Magántelefonszám. (Azt tudja valaki, miért nem merik elküldeni a számukat soha az ilyenek, mint a biztosító meg a bank? Félnek a zaklatástól? Pont ők?) Így volt: Ő a biztosító, a káresemény miatt hív. Én vagyok a beázott, örülök, hogy felhívott. Belefogtunk.

Honnan ázott be? Hát honnan, bazmeg, gondoltam, és megint eszembe jutott a kandi kamerás jelenet, pillanatra el is bizonytalanodtam. Mondjam azt, hogy lentről? Ha elhiszi, trükk az egész.
Fentről.
Megbeszéltük még, hogy melyik helyiségek áztak be, honnan áztak be (fentről, nem tudott csőbe húzni), az oldalfalak is sérültek-e  (igen. persze. ráfröccsent a víz.), és hány négyzetméter a szoba: kábé háromszor négyes, azaz olyan tizenöt-húsz, de inkább húsz, ha nem is pontosan - mondtam, mivel közben eszembe jutott egy régi barátom, aki mindig úgy szoroz, hogy neki jobb legyen. Ezt is akadálytalanul vette.

Telefonos kárrendezésként fel tudok ajánlani ötvenezer forintot.

Így. Rögtön mondtam három baromságot. Már nem emlékszem, melyikeket, van egy csomó baromságom, amiket olyankor szoktam mondani, amikor nem vagyok biztos benne, hányadik oldalon tartottam.

És kész, a többi nem érdekes. Küldik a pénzt.


 

 Kiírták a lépcsőházban egy falra celluxozott papírra, hogy kedden jönnek leolvasni a gázórát, és mivel egy évben egyszer van ilyen (sárga kiemelővel), és ekkor digitális fényképet készítenek az óráról, ezért saját érdekében mindenki biztosítsa a lakásba való bejutást.

Gondoltam, hogy hát természetes, hogyne, hiszen hadd olvassák, fényképezzék le digitálisan egy évben egyszer, ez kell. 

Alá meg az volt írva (akkora ákombákom betűkkel, hátrébb kellett lépnem, hogy átlássam):
 

9 - 13 óra között!!!

Ennyi felkiáltójellel.

Hát normálisak ezek?
Milyen lakó van otthon ilyenkor? Elképzeltem, ahogy Endre, a kerületi leolvasótúra-szervező kikiabál a pihenőszoba sarkában lekerített irodájából, hogy Pista! Hogy dolgozol kedden? - Négyig, de délután le kell adnom a hatot, meg a tizenegyet, amit a múlt héten csináltunk, és nem jó a gép, be kell vigyem a memóriáját Magdinak, háromkor lelépek. - Akkor a hetet meg a nyolcat nem fotózzátok be? - De igen. Tedd be délelőttre.

Szóval egyig jönnek. Segítségként ráírták a papírra tollal, hogy "Jószomszédok kulcs-csal is segíthetik egymást!" Meg a nyomtatott szövegből azt is kisárgázták, hogy "Köszönjük a segítségét!" Hogy értsük.

Egyébiránt sejtették ők már a kiáltvány megfogalmazásakor, hogy nem fog minden flottul menni kedden délelőtt. Erre utal, hogy a dokumentum végén említést tesznek a kiírásos módszerről. Na, azt nem lehet. Pontosabban csak formanyomtatványon lehet, azon, amit a sikertelen leolvasás-fényképezéskor hagy ott a leolvasó. Ki kell tölteni és így elfogadja majd a bevallást, amikor legközelebb jön. Bizonyára délután öt és hét között.

A zacskó az ülés alatt található.

Azért kell a fejet a térdek közé szorítani, mert így könnyebb beletalálni?

Nevetgetve született meg. Ma.

Alapkavicsletétel. 

És raj-ta!

Jó szelet!
 

Tetoválást miért csináltatnak az emberek, ez régóta foglalkoztat.
Eszembe se jutott ma ezen gondolkodni, de megtalált a téma. Négy emeleten át.

A liftben a biciklit tartom, ne dőljön rám, markolom az első villa fölött mellmagasságban, elém kerül a kezem látványa, és azt érzem, hogy de jól néz ez ki, basszameg. Valahogy olyan: hmmm.

Megkapó, vonzó a kezem, nézegetem, mitől lehet. Van rajta valami, valami különleges jel, ami megtöri a rendet. Olyan betyáros, olyan erős, olyan bátor, olyan használt, olyan dolgos, olyan fájdalmas, olyan férfias, olyan egyedi, olyan saját, olyan megélt, olyan szép.
 

Vérhólyag a bal kezem középső ujjának begyén.

Nem túl nagy, nem dudorodik, de nem is olyan, mintha tollal összefirkáltam volna magam véletlenül. Látják az emberek, mutogathatom is éppen, tudom úgy tartani a kezemet, hogy látsszon, hogy gondolhassák ezeket itt mind, amiket fentebb írtam.
 

Járólappal borítottuk be a hóvégi ház betonpadlóját a hétvégén. Menni kell még majd glettelni a falat, meg festeni is. A két kezemmel, izzadva, sérülve. Megyek is. Tetováltatni meg nem.

Tetoválóként a munkától vérhólyagot szerezni, és a munkáért kapott pénzzel a zsebben, hangosan röhögni, az lehet az igazi, amúgy.

De ez is jó, a vérhólyag. Elmúlik, lesz másik. Pont, mint én.

Kedves. Szép. Nyugodt. Tiszta. Békés. Barátságos. 

Itt egy kép ávántgárd, aztán majd válogatok a Pályám Emlékezetének.

És majd talán azt is megmutatjuk, mi van azon a képen, ami ezen a képen készült.
Addig is itt vár.

 Megyek Párgába, szevasztok!

Ez lesz:
- kurás
- városba jövés-menés, járás
- sörivás
- kurás
- knédli
- kurás
- csók
- sörivás
- knédli
- parenyica
- kurás
- csók
- sörivás
- híd
- csók
- knédli
- kurás

közbe fényképezünk.

Szevasztok!

 (pá)

bb

 Annyi bolygó van ezen a világon.
Annyi bolt van ezen a bolygón.

És annyi felhő.

Miért?

(A legkisebb is számít,
Szeszkó.)

Elképzelek több mitkerest, ahogy egész déltuán mitkereznek gumicsizmában.
Hát elég különös. 

Most baj van. 

Olyan miféle ládánknak tűnő egyéb valamit is láttak a megáradt bágyi patakban?
Nem? Akkor jó.

A szlovák külügyminisztérium szóvívője szerint pedig két szlovák állampolgár is tartózkodott a gépen. (...). Azt, hogy esetleg magyar hangzású-e a két személy neve, a szóvivő nem kívánta megítélni.

Hát a milyeinké milyen hangzású volt, nem kérdeztek vissza?
A rosseb egye meg az ilyen hülye kérdéseket!

Már vízbe veszni se lehet méltósággal.

 Infókukac végén lenni rossz. Jön a hülyeség. Ímé, megint, még egy:

Jó napot,
 
Én Pell Gordon, dolgozom, a számviteli osztály a Pénzügyminisztérium háza itt Európában. Láttam a kapcsolatot az én privát keresés során az információs központ, szeretném azt hinni, hogy akkor nagyon őszinte, elkötelezett és képes segítő ebben a vállalkozásban.
 
Az ennek alapján, hogy én vagyok a kapcsolatot, hogy álljon a következő-e rokon a késő ügyfél a pénzügyminiszter House úgy, hogy a teljes összege $ 12.5million (tizenkétmillió ötszázezer Egyesült Államok dollár) jelenik meg és fizetett Önnek, mint a kedvezményezett és a next-of-rokon az elhunyt.
 
Minden dokumentumot, és annak igazolását, hogy lehetővé tegye Önnek a pénzeszközök gondosan kidolgozott mint már biztosított a különböző hivatalok érintett zökkenőmentes átadását az alap az Ön számára.
Ha ez a javaslat megfelel Önnek, kérem, válaszoljon nekem a következő információkat.
-Teljes nevét
-TELEPHONE/FAX SZÁM -
Cím -
Életkor szerint
-Sex -
-Foglalkozás -
 
Azt várom a sürgős választ, minden jót, és Isten áldja meg.
 
Üdvözlettel:
Pell Gordon
+447045784260

És Isten áldja, meg.

Szevasztok:
Next-of-rokon

Ma is kaptam párszáz mélt. Ezt is. Szó szerinti idézet következik. (Általában így kapom a leveleket: szó szerint. De ez azok közül is egy gyöngyszem.)

A tárgya: Surgos Hirdetes, ami már önmagában is bizsergető.

Kedves kliensünk
A securitate okokbol kifolyolag zártuk le az ön kontját. 
Ez arra szolgál,hogy segitsék és védjék az ön kontját.
Újra kell restaurálja az ön kontjának az adatait arra,hogy újra
használhatóvá váljon az ön kontja,és bebizonzitja,hogy nem volt
informatikai rablásnak az áldozata. Újra kell irja az adatait a
következö oldalon http://www.mkb.hu/,hogy befejezhesse a procseszt. 

KÖszönjük az eggyetértést.

Élienek a fordítómachinák! 

Isten borotválja a kontjainkat!

Sok boldog procseszt mindenkinek!